A kikelet illata
Elhoztam a tavaszt a kisszobámba,
illatukat érzem az egész lakásba,
a vázából a sok virág rám mosolyog,
az abroszon még van virág, vázát hozok.
Teát töltök egy csészébe magamnak,
ajtót nyitok a felhőtlen boldogságnak,
hosszú volt a tél, már bánat ült szívemen,
de remény lakozott, hófehér lelkemben.
Délután érkezel, már úgy vágyom rád,
ajkam már úgy csókolná édes szád,
álmodozom, átöleled karcsú derekam,
a rádióból megszólal egy szép dallam.
A zene szívemet magával sodorja,
beleveszek a dallamok hálójába,
elmém nem dolgozik,lassan megpihen,
már nincs is más, én, te és a végtelen.
