Reggeltől estig...

Szépirodalom / Versek (397 katt) lacza75
  2016.12.31.

Hesseget tegnap illatú párát,
ami a pirkadattal felkel,
letörli harmat-sáros lábát,
és becsoszog a mába a reggel.

Toporog, mint ki csak köszönni betér,
kit menni vágyón mégis marasztal
habosan friss tej, szalonna, kenyér,
früstökre terített, ráncos tölgyfaasztal.

Kapaszkodik a Nap konokul, mintha éppen
az Időt akarná hát mögé gyötörni.
Nem áll meg - nem tud -, csak úgy mentében
arany-verejtékét felhőrongyba törli.

Lépdel egyre, mintha emlék nélkül
hinné, harangszóra nincs vége az útnak,
s a csúcsról ma nem a mélybe szédül,
mikor vidámságra bágyadt, méla bút rak.

Tétován billeg az opálkék égen,
szelet jóslón kicsit még megül.
Bíborlángú alkony-kemencében
már a holnap barna kenyere sül.

Fészek-fán lassan megülnek a varjak,
mint temetésen a tétova szavak.
Árnyak támaszkodnak a falnak,
hogy összekapaszkodva estét csináljanak...

Előző oldal lacza75