Szívörvény

Szépirodalom / Versek (440 katt) Alkony
  2016.11.10.

Egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
Túlhajszolt világban árnyak és fények,
évekig tanultam, hogyan ne éljek.
Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni?
Hány csepp a könnytenger...? Tudom, hogy mennyi.

Sós, de végtelen?
Baljós, parttalan?

Töredezett énkép sápadtan, szürkén
sem hullt darabokra hullámzó tükrén.
Ép... egész, lepkesúlyú, leheletnyi,
s csak egyetlen pillanat kiemelni.
Élni tanítani, ha már vérszegény.
Önzésből ritmus, impulzus. Szívörvény.

Eleven igék
dobbannak érben.

Belefelejtkezem, s nem kérdem, mennyi...
Magamért, másért olyan jó szeretni.
Átkaim mind csak olvadó jégcsapok.
Adok és kapok... ragaszkodok, s vagyok
egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.

Előző oldal Alkony