Akaratrobbanás
Adj bele mindent! Sok a bajos nyűg...
Már rezeg a léc, életkeret szűk.
Eltékozolt perc, rámutat jelen.
Egykarú mérleg, benne sors pihen.
Kimért egyensúly őriz gőgösen,
míg a vágy uszít, hív szerpentinen.
Nem beszélsz róla néma holtjáték,
sok az üledék... befagyott árnyék.
Kérdések, válaszok, átélt szóhasadás,
tág terű mélységben halk lélekrianás.
Tömény esszencia, zsúfolt tapasztalás,
átvilágított tér, akarat robbanás.
Nevenincs lendület, mi felhőkig szédül,
s még próbálsz repülni, csak úgy... szárnyak nélkül...
Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2015.08