Linktár

Fák alatt

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/9 számában.

Most rezegve zúgnak halkan
sápadó nyárfa levelek,
régi nyaram ugyan hol van...
Emlékek, múló életek.

Barátok és ellenségek
eltűntek, szelíddé értek.
Fakultak, mint régi képek
nem szeretnek, nem is ölnek.

Magányom hideg takaró,
és a könnyeimtől nedves.
Elbújni benne mégis jó,
bár a lelkem ritkán csendes,

mert vihar dúl benne, érted,
te kegyetlen és közömbös,
de mégis olyan szép élet.
Kötődöm, mint mag a röghöz.

Kedves arcok és szerelmek,
és Bükköm sárga lombjai,
életre igent felelnek.
Fák között várhat valaki.

Talán felejtett, kedves árny.
Talán csak egy szép gondolat.
Talán a csendes vén magány.
Talán én vagyok a fák alatt.