Végre béke
Szépirodalom / Versek (1123 katt) | Kolumbán Jenő |
2016.08.31. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/8 számában.
Eltávolodnak az emlékek,
nem lesznek annyira fontosak.
Mint a párában vesző hegyek.
Csak én tudom, hogy mind ott vannak.
Lehet, nem kel fel a Nap.
Nem oszlik takaró szürkeség,
mintha csak egy rossz álom lenne,
amit oszlat majd az ébredés.
Mintha mind összekeveredne…
Lehet, hogy nem kel fel a Nap.
Éjszaka marad és szén sötét.
Tapogatva kell tovább élnem
nem tudva azt, hogy éppen miért
kellene napkeltét remélnem.
Lehet, hogy nélkülem kel a Nap?
Nem látszik sugár ágak között.
Nem vándorol többet az árnyék,
a fény tőlem messze költözött,
mert sötétben a fény ajándék.
Most fényes ponttá zsugorodik,
kihuny majd minden lámpa fénye.
Végre véglegessé változik
a bársony sötétség és a béke.
2016.08.18.
Előző oldal | Kolumbán Jenő |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |