Sóhajnyi...
Szépirodalom / Versek (995 katt) | Alkony |
2016.08.25. |
Tétován vívódik
vágyam a peronon,
míg sorsom íródik
sóhajt az alkalom.
Útjára engedem,
szárnyaljon szabadon,
röpülünk bérceken,
túl a virradaton.
Felkelő napfényben
ébren kapaszkodom,
szétárad bensőmben
egy lázas izgalom.
Szeretnék túllátni
közönyös falakon,
a csendet felrázni
a szürke betonon...
Előző oldal | Alkony |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |