Álomkék
Szépirodalom / Versek (947 katt) | Alkony |
2016.08.18. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/8 számában.
Sosem járt út, ahol járok,
egy különös erő emel...
tudom, hogy nincs, mégis átfog,
szédül az eleven rezgés...
oly mohók a szomjas igék
a sorvadó izomzaton.
Szabad és súlytalan...
s annyira tiszta kék,
mi furcsán zajtalan,
jó itt, még maradnék...
Fokról, fokra törik
érzem, ahogy hasad,
majd lassan szétszakad,
a végtelen időben fürdött
lepkeszárnyú kész...
Előző oldal | Alkony |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |