Álmaim
Szépirodalom / Versek (845 katt) | Tordai Gábor |
2016.07.18. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/7 számában.
Álmaim, az álmaim
mostanában fátylas reggelű
pusztaságok.
Végtelen láthatárú, hajnali félálom
köztes állapot
a tudatlanság köntösében.
Félúton a semmi és fejfájós ébredés közt.
Féligazságok, nyitott lélekajtók,
néma szavak küszöbén.
Aztán ott van a zuhanás.
Rozoga toronyból hullás
soha nem becsapódás.
Csak a szél verte test
fájdalma.
Aztán a bolyongás…
Keresése egy elveszett szónak.
Egy távoli város sárgás fényei -
melyet el – sosem - érek.
Útra kelni, menetelni
belefeküdni a szélbe,
ködnyirokba burkolózva.
Minden álmom - pusztaság,
zuhanás, távoli fények:
te magad vagy.
Előző oldal | Tordai Gábor |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |