Halál és élet
| Szépirodalom / Versek (1066 katt) | Kolumbán Jenő |
| 2016.07.06. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/7 számában.
Harangoznak, harangoznak.
Bronz zenére fogy az élet.
Gyülekezőre kongatnak.
Toronyból a denevérek
kiröppennek céltalanul,
nem érkezett még az este,
tesznek egy kört hangtalanul
tűnnek torony sötétjébe.
Halál ágyán álmok szállnak.
Egy kongatás, egy lélegzet...
Akik a túlpartra vágynak,
harangzúgásra mehetnek.
Nekem van itt dolgom elég,
nem indulok a sötétbe.
Megfogom a kedves kezét,
belenézek a szemébe.
Életet látok én abban,
vágyak izzó, fehér lángját.
Elmerülök boldogságban,
és eloltunk minden lámpát,
és nem félünk a sötétben.
Egymást kezünk megtalálja.
A halál meg szégyenében
eltűnik az éjszakába.
2015.08.01-03
| Előző oldal | Kolumbán Jenő |












