Suttog a csend
Ma oly halkan suttog a csend,
ma az elmémben sincs rend,
ma a lelkem is néma, érzéketlen,
nem érzek lüktetést a szívemben.
Ma még semmiben sem láttam szépet,
igaz, hogy nem is látok, csak nézek,
te érezted már ily élettelennek magad?
Érezted már idegennek a hangodat?
Hallom, hogy valaki kiáltja a nevem,
de nem akarom, hogy beszélgessen velem,
úgy sem érteném, miről beszél,
az elmém valahol másutt henyél.
A szobámba vonulok, nézem a falakat,
feketének látom a sarkokat,
odakinn is már besötétedett,
valaki elrabolta tőlem az életemet.
