Mindig van miért...

Szépirodalom / Versek (829 katt) Alkony
  2016.06.02.

Elsimogatott álmok gyűrött lepedőn.
Sietősen beágyazott gyűjtött vágyak...
"Tudom egyszer jobb lesz" óvja védelmezőn.
s így épnek tűnik, tisztának.
Takarón átüt vádlón, figyelmeztetőn,
talán most van az a holnapja a mának,
s közöttük a magamnak tett ígéretem.
Előlem eltitkolt szó: a reménytelen...

...még tovább rohanok. Állandó fájdalom,
ami velem szédül. Túl nagy rám, elszabott.
Bőrömmel tépném csontig... s hagynám csupaszon,
de csak óhajba bújtatott
kín. Hány éve is mondják: tűrjek, s megszokom.
Kapszulákba zárt vigasz, mégsem siratok.
"Mindig van miért" lüktet, dobog intenzív,
hisz szeret, ez az érzőn-vérző, bolond szív.

Előző oldal Alkony
Vélemények a műről (eddig 1 db)