Árnyak
Szépirodalom / Versek (940 katt) | Kolumbán Jenő |
2016.05.15. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/5 számában.
Árnyak tűnnek, jönnek, mennek.
Testük, arcuk, nevük, nincsen.
Kísértet kastélyban rémek,
övék lett köröttem minden.
Félelem nem lakik bennem,
nem rettegek a sötétben,
fütyörészni sincsen kedvem
éjszakáim hűvösében.
Árnyak élnek körülöttem,
van, akinek neve is van,
egy életben élnek velem,
léptük, mint a kő, úgy koppan.
Szerintem a bútor recseg…
Nincsenek itt hívatlanok.
Csak függönyünk, ami lebeg,
ne riadj fel, csak én vagyok.
2016.02.06.
Előző oldal | Kolumbán Jenő |