A lakó

Horror / Novellák (1166 katt) Jason13
  2016.05.31.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/6 számában.

Spencer Quaid Paradise Falls északi szegletében lakott, a Fenyő utca 58 szám alatt. Egy kétszintes, faépítésű ház jelentette számára az otthont, ahová 10 éve költözött. Addig a belvárosban élt.

A nap utolsó sugarai narancssárgára festették a horizont alját. A tavasz már a végét járta, lassan beköszöntött a nyár.

Spencer a konyhában üldögélt az asztalnál. Ránézett az ajtó feletti órára, majd felállt, és a hűtőhöz sietett. Az alsó polcról kivett 6 üveg Miller-t, és az asztalra tette. Majd a konyhapolchoz lépett, és az egyik fiókból előhúzott egy fekete hamutálat. Azt a sörök mellé helyezte. Jól időzített, hiszen ahogy végzett, meg is szólalt a csengő.

A bejárati ajtó előtt legjobb barátja, Jim Lewis állt. Kék szemeivel türelmetlenül tekintett jobbra, majd balra. Zavartan várta, hogy beinvitálják. Szája körül körszakáll futott végig.

- Szevasz, cimbi! Kerülj beljebb! – nyitott ajtót Spencer.
- Üdvözletem, Spence! Az ég faszát, de rég jártam nálad! El is felejtettem, milyen nyugtalanító ez a kertvárosi idill.
- Nekem ez jelenti az édent, haver. – nevetett Spence.

A két férfi besétált a konyhába, majd egymással szemben foglaltak helyet.

- Látom, készültél. – mondta Jim, azzal felnyitott egy sört. Nagyot kortyolt belőle, majd zsebéből előkotort egy cigarettát és rágyújtott.
- Bizony, nagy erősségem a kedves házigazda szerep. – mosolygott Spencer, majd ő is kinyitott egy sört.
- Na, de térjünk a lényegre. Felnőtt férfiak vagyunk, gondolom, nem azért hívtál át, hogy jól benyomjunk. – mondta Jim, és ismét nagyot húzott söréből.
- Igazad van. Tudod, te vagy az egyetlen ember, akiben megbízom és akivel megoszthatom az összes problémámat. De most azt se tudom, hol kezdjem. – azzal Spencer nagyot kortyolt hűs italába.
- Hú, bazmeg! Remélem nem vagy buzi, mert akkor lelépek! – röhögött fel Jim és elnyomta cigijét.
- Te undorító geci! Mindig is utáltam a humorodat – nevetett Spencer majd ő is rágyújtott.
- De akkor térj rá a lényegre, Spence. Már basz a kíváncsiság – mondta Jim és ismét ivott a söréből.
- Emlékszel, 10 éve vettem ezt a házat. Azóta rendesen kipofoztam, de még mindig találok benne olyan részt, amin ügyködhetek – Spence belekortyolt sörébe. - Ezzel arra akarok célozni, ismerem ezt a kócerájt, mint a tenyeremet. Viszont pár éve furcsa dolgokra lettem figyelmes.
- Na, itt állj meg. Ugye nem arra akarsz utalni, hogy kísértetek ólálkodnak itt? Mert akkor tuti beutallak egy diliházba – nevetett fel Jim és megint rágyújtott. Majd nyitotta a következő sörét.
- Végighallgatnál? A lényeg az, hogy zajokat kezdtem hallani a falak mögül. Néha pedig olyan érzésem támad, mintha figyelne valaki.

Jim megkomolyodott arccal nézett Spencerre.

- Tehát kísértetek. Tudod mit kell ilyenkor tenni? Hívni a szellemirtókat, köcsög! – azzal Jimből feltört a nevetés.
- Te idióta! Végighallgatnál?! – förmedt rá Spencer.

El is felejtette, hogy rágyújtott. Cigijét gyorsan elnyomta a hamutálban. Jim közben kitárta karjait és azt mutatta folytathatja. De még mindig mosolygott.

- Nem telibekúrt túlvilági baszásokról van itt szó. A sztori nem áll meg a zajoknál és annál az érzésnél, mintha figyelne valaki. Mindig furcsálltam, hogy mikor bevásárolok, gyorsan elfogy a kaja a frigóból. A konzervekről nem is beszélve. A napokban kezdtem jobban figyelni a dolgokat és valaki tényleg lopja tőlem az élelmet. És itt még nincs vége! Kb. két éve az is feltűnt, hogy elég magas villany- és vízszámlákat postáznak ki nekem. Pedig csak hétvégente vagyok huzamosabb ideig itthon. Hétköznap mindig a boltba melózom – azzal Spencer nagyot kortyolt söréből, és már nyitotta is a következőt.
- Akkor összegezzünk. Valaki élősködik rajtad, vagy mi a fasz? Nem értem! – Jim arcára már kiült az érdeklődés.
- Ezt figyeld! – erre Spencer felpattant és a konyhaszekrényhez sietett. Kinyitotta és rengeteg papírt vett elő.
- Először is, ez a ház tervrajza. Rajta van minden helyiség, amit ismerek. Oké, nem vagyok építész, de azért ebben képben vagyok. Itt vagyunk mi – Spencer rámutatott a terven a konyhára.
- És? – kérdezte értetlenül Jim.
- Utánanéztem a dolgoknak. Ez nem a teljes tervrajz. Mielőtt eladták volna nekem a házat, kicsit máshogy nézett ki ez az egész. Az itt lakó család építette át és ezek az átépítés utáni rajzok. Ezek viszont az eredetiek – ezzel a lapok aljáról előhúzott egy régebbi tervet. Az újabb mellé illesztette, és nagyot húzott a söréből, majd folytatta.
- Ha jól megnézed, láthatod, hogy az emeleti folyosó mögött húzódhat egy másik. Az egész kibaszott ház tele van járatokkal és zugokkal. Tehát, ha valaki kellően beteg fejben és nem igényel nagy mozgásteret, simán ellakhat a tetves falak mögött észrevétlenül.
- Hú, csezd meg! Nem akarlak megsérteni Spence, de ekkora baromságot még életemben nem hallottam. És vajon ki lakik a falaid mögött, a szájbakúrt Télapó? – fakadt ki Jim.
- Most tényleg hülyének fogsz nézni, de erről is van infóm. A szemközti telek ugye üresen áll. 5 éve volt még ott egy ház, de lebontották. Utána kezdődtek a furcsaságok. És ezt kapd ki!- ezzel kirohant a nappaliba.
- Te szopatsz, bazdmeg! Ez már agyrém! – és Jim erőltetett nevetésbe kezdett. Újabb sört bontott és bőszen kortyolni kezdte.
- Na, figyelj! - lépett be Spencer hordozható számítógépével.

A laptopot az aztal közepére helyezte és Jim felé fordította.

- Olvasd!- parancsolta.
- Charles Bundy. Igen, ő az a sorozatgyilkos, akit Paradise Falls-ban kapcsoltak le. És?- kérdezte Jim.
- Tovább!- mondta Spencer.

Jim magában olvasott, még a söréből is kortyolt egy nagyot. Aztán mint akibe belecsapott a villám, felugrott és az ablakhoz szaladt.

- A kurva életbe! Ez a szemét itt élt szembe! - kiáltott fel Jim.
- Igen, és lecsukták. Jelenleg is ülne, ha évekkel ezelőtt nem szökött volna meg. A zsaruk azóta se kapták el.

Jim értetlenül nézett a szomszédban álló üres telekre, majd visszapillantott Spence-re és mosolyogni kezdett.

- Áh, te szemét kurafi. Ezt jól kitervelted! Meg akartál szívatni, mi? Nem jött össze - és azzal harmadik sörét is lehúzta.
- Figyelj, haver. Nem szopatlak. De ha 5 perc múlva se hiszed el a mesémet, elmegyünk Joe hörpintőjébe, és az én pénztárcám állja az esti italozásodat - ezzel kezet nyújtott Jim felé.

A férfi pár pillanatig értetlenül nézett barátjára és annak kinyújtott kezére, aztán mosolyogni kezdett.

- Akkor meg fejre állok! – és nevetve kezet fogott Spence-szel.
- Na, de mégis, hogy akarod bebizonyítani az igazadat? – kérdezte Jim.
- A pincéből be tudunk mászni a falak mögé. Ha találunk valami gyanúsat, hívjuk a zsarukat és kész. De ha nincs ott semmi, berúgunk, mint a szamár - mondta elszántan Spence.
- Legyen, bazdmeg! – ezzel Jim beleegyezett.

A pincében félhomály uralkodott. Hiába volt felkapcsolva a lámpa, a gyenge villanykörte nem tudta bevilágítani a helységet. A két férfi zseblámpát szorongatva legyalogolt a lépcsőn és egy nagy szekrényhez léptek.

- Mögötte van a bejárat. Toljuk arrébb – mondta Spence.

Azzal nagy nehezen arrébb lökték az 50 kilós szekrényt. Mögötte nem volt semmi ajtóféle.

- Ezt eddig buktad - nevetett Jim.
- Várj!- szólt Spence. Azzal zseblámpájával megkopogtatta a falat jelentő léceket. Pár másodpercig csak kopogtatott, majd megragadta a felső deszkát, és szinte erőfeszítés nélkül levette.
- A picsába! – döbbent le Jim.

Ő is leguggolt barátja mellé, és leszedte az alsó lécet. Ahogy végeztek, Spence lámpájával belevilágított a sötét járatba. Egy szűk folyosó fedte fel magát a lámpa fényében. Jobb oldalon húzódott végig és ugyan elég kicsi volt, egy felnőtt ember azért nehezen elfért benne.

- Itt az igazság pillanata – suttogta Spence, és bemászott.
- Édes faszom! - és azzal Jim is követte.

Ketten lépdeltek előre a járatban és feltűnt nekik, hogy sehol egy pókháló. Ez felkeltette bennük a félelemérzetet, de nem álltak meg.

- Azt nézd! – kiáltott fel Spence és lekapcsolta a lámpáját.

A járat végéből halvány fény pislákolt. Lassan beléptek egy kis szobába és elállt a lélegzetük. A helység végében egy kopott ágy foglalt helyet. Mellette rengeteg elnyűtt ruha hevert kupacokban. A falon kisebb polcokon gyertyák égtek. A bejárati ajtó mellett egy televízió állt.

De a legmegdöbbentőbb látványt a padló nyújtotta. Egy pentagram volt felrajzolva rá, vérvörössel. A közepén pedig egy macska levágott feje.
- Húzzunk innen a faszba – suttogta Jim.

Spence-nek se kellett kétszer mondani. Azonnal megfordult, de a mögöttük lévő ajtó becsapódott, ezzel elzárva előlük a folyosót.

- A picsába! – ordította Spence és nekiugrott az ajtónak. Jim megdermedve állt, torka kiszáradt. Vett egy nagy levegőt, és ő is rugdosni kezdte az ajtót.

- Mi a kurva élet folyik itt?! – ordította Jim. A két férfi annyira erősen ütlegelte az ajtót, hogy nem hallották, ahogy a folyosón valaki bedeszkázza a pincébe vezető kijáratot.
- Várj, ugorjunk neki együtt! – kiáltott Spence.

A két barát közösen feszült az ajtónak, ami végül engedett és kiszakadt a helyéből.

Jim és Spence rohanni kezdtek a kijárat felé, de csalódottan látták, hogy eltűnt a kivezető út. A deszkát már a helyükön voltak.

- Várj, kiütöm ezeket a szarokat! – mondta Spence és ütlegelni kezdte a felső deszkát. De az nem engedett, valaki visszaszögelte.

Jim érezte, hogy valaki áll mögötte. Lassan megfordult és a látványtól lebénult. Egy sötét nadrágot és szürke Adidas pulóvert viselő, hosszú hajú, szakállas férfi állt ott, aki lehetett vagy 30 kiló. Kezében egy méretes fejszét fogott.

- Baszom! – ordította Jim, de a fejsze már beleállt a nyakába. Elejtette a zseblámpáját és összerogyott. A kis folyosót összespriccelte a vér.

Spence nem hitt a szemének. Elborzasztotta a látvány. Legjobb barátja előtte hevert, a saját vérébe fagyva.

A támadó kifeszítette a fejszét Jim húsából, és Spencer felé vette az irányt.

Spence sokkot kapott.

- Az én pulóverem van rajtad!- mondta remegve, majd vére beterítette a folyosó padlóját.

VÉGE

Előző oldal Jason13
Vélemények a műről (eddig 1 db)