Álom vagy valóság?
Apró darabokból rakom,
s talán soha nem lesz kész.
Isten égisze oltalom,
hol minden parányi rész
egy egész, nincs két egyforma,
s e kéz sem építész. Vét.
Nem jelzi bűvös kintorna.
Csak a csend szánja bűnét.
Ablakba kitett szív törik.
Paradoxonok átszövik.
Nincs másik, ragaszkodom.
Angyal súg? Összerakom.
Oly egyszerűn eredeti...
álom. Vagy valóságos?
Giccs vidítja, melengeti,
összetartja jóságos.
Hittel, de lehet tévedek.
Van valami azon túl,
amit értek és ismerek...
hol kihuny fény, újragyúl.
Befalazott gondolatok,
súlyosak és súlytalanok.
Hasad. Repedő rések.
Élek... Vagy én kísértek...?
