Leszakadt kendő...
Az életen innen, s az élményeken túl,
új szólamot játszik a túlfeszített húr.
Bekötött szemmel áttapogatott évek,
jólnevelten gyúrt, rosszízű bölcsességek.
Várni az utolsó percig, hogy jobb lehet,
észre sem venni a halálos sebeket.
De meddig fut vad a betonrengetegben,
hal meddig él iszonyú, sáros örvényben?
Vérrel, könnyekkel teleírt napok. Sok száz.
Míg végül életre kel a leírt fohász.
Akar, érzi, tudja, jobb sorsra érdemes.
Száradó írás. Csak felkiáltójelek!!!
Leszakadt kendő, különös dioráma.
A ködfüggöny mögött a napfény látványa.
Megtalált egyensúly lélek és test között,
mint szárnyat kapott madár a revír fölött...
