A zombi törpök kalandjai
(Horror mese)
Szennyvízmocsár mögött, hol a lég is fertő rég,
Ott laknak ők… a büdöskék.
Sugárszennyezett gyár mellett,
lepratáborban lakunk, és mindig mogorvák vagyunk.
Ám a büdik élete nem csak dráma és mese…
Hallottál már a nőről? A szép, szőke környezetvédőről?
De a szőkeség mindig szarba lép,
aztán persze már csak hajat tép.
Okádék, Redváska, Anyagyilkos, Poshadtka,
Darabolós, Féreg, Rohadtka…
Mi vagyunk az icikék, mi vagyunk a picikék,
A méregzöld bü… di… kék.
A törpök a középkorban állítólag még kék színűek voltak - egy eldugott kis erdei faluban vészelték át az évszázadokat. Ám a modern világban egyre inkább kiszorultak a természetes élőhelyükről. A fákat kivágták, mindenütt beton és aszfalt vette őket körül.
Megpróbáltak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, de egyre nehezebben boldogultak. A globális felmelegedés, a légszennyezés, és a modern világ egyéb „vívmányai” kegyetlenül elbántak velük. Végül betelt náluk a pohár.
Először a legidősebb törp pattintotta fel az ereit, őt pedig heten követték a sorban. Néhányan beleőrültek a gyászba, és gyilkolni kezdték a társaikat, végül mindegyik meghalt.
Egyvalamire azonban senki se számított…
Telt, múlt az idő, és a nagy Farbatosz király (akit külföldön csak Análisznak hívtak) egy szennyvíztelepet, valamint egy nukleáris létesítményt hozott létre az egykori Aprajafalva helyén.
Az ellenőrök valamiért mindent biztonságosnak találtak, de mégis bekövetkezett a katasztrófa. Egy nem várt robbanás miatt a környéket iszonyatos sugárszennyeződés árasztotta el. A szennyvízmocsárban mumifikálódott törpök ettől megnőttek, zöld színűvé változtak, aztán zombiként támadtak fel.
Azóta egyetlen céljuk volt mindössze: hogy minél több embert marcangoljanak szét.
***
Ótvarka, a törp zombi a szokásos reggeli lubickolását végezte a szennyvízmocsárban, amikor érdekes hangokra lett figyelmes.
- Leveheted az arcmaszkot, Béla!
- Inkább magamon hagynám.
Az óriásira nőtt zöld színű törp óvatosan lesett ki egy mocsárban lebegő szeméthalom mögül. A pár kilométernyire lévő gumigyár ócska kéményeiből áradó gyanús füsttől barnás levegőben három öltönyös férfit látott, akik a parton álltak, egészen közel hozzá.
- Mi a véleménye, szakértő úr? - kérdezte egy vörös hajú, pattanásos arcú pasas a társától.
- Hogy is, mondjam… itt tényleg nem tanácsos építkezésbe fogni - felelte a nagyobbik bizonytalankodva. - Nem szeretném, ha ez az iszap elöntené a környező házakat.
- Ugyan már. Senkinek sem lesz baja tőle - mondta erre a szájmaszkos Béla.
- Ez a szennyezésmérő műszer sajnos mást állít - sóhajtott a kopaszodó, köpcös férfi, és egy fémdobozt vett elő, ami pityegni kezdett, mégpedig fülsértő hangerővel.
- Jézusom, ez mindjárt felrobban.
- És mennyiért javulna meg ez a műszer? - kérdezte a vörös hajú.
- Ezt meg sem hallottam! - háborgott a köpcös, de a szájmaszkos Béla egy számot mondott, mire a műszer már halkabban pittyegett.
- Ugye, milyen érdekes jelenség? - vigyorgott a vékony férfi, és egy magasabb összeget említett.
A mérőműszer még jobban elhalkult. A jelenség valóban érdekes volt. Minél nagyobb összeget mondott valaki, a műszer egyre halkabb lett, végül teljesen kikapcsolt.
- Mi történt? Lemerült az elem? - kérdezte a szakértő, aztán odatette a fülét a fémdobozhoz. - Ez teljesen elnémult.
- Szeretjük a csendet.
- Nos, igen… ezt megbeszéltük - bólintott a köpcös ellenőr. - Mihelyt átutalják az összeget, ki is állítom a szakvéleményt. Itt minden a legnagyobb rendben van. A hely tökéletesen megfelel mind az egészségügyi előírásoknak, mind pedig a biztonsági szabályoknak. Tőlem építhetik azt a lakótelepet!
A férfiak kezet fogtak, és tréfálkozva sétáltak arrébb. Ótvarka szívét boldogság árasztotta el. Ha itt lakótelepet fognak építeni, akkor emberek jönnek ide, mégpedig tömegével. A fekélyes arcú törp zombinak máris korogni kezdett a gyomra. Nagyon ki volt már éhezve egy kis agyvelő csemegére.
Öröme azonban hamar véget ért, mert a környező, erősen rozsdás üledékhordók mögül néhány rendőr ugrott elő, a szőke hajú környezetvédő nő, Orália társaságában.
- Mindent rögzítettünk! - kiáltotta Orália felháborodottan. - Önök emberek életét tennék kockára az anyagi haszonszerzés érdekében, de amíg én létezem, ezen a helyen sosem fognak lakótelepet építeni. Fogják el őket!
Az utóbbit már a rendőröknek mondta. A három tagbaszakadt fickó odaugrott az öltönyösökhöz, és megbilincselték őket.
- Tudják, hogy ki vagyok én? - kérdezte a vörös hajú pasas.
- Nem kell a duma! - felelte a mögötte álló zsaru, és a fejére koppintott.
- Vigyék őket a kocsihoz! - vezényelt Orália.
Ótvarka egyre mogorvább lett. Ez a környezetvédő tyúk már sokadszor fosztotta meg a finom csemegétől. Fekélyes arca azonban hamar felderült, amikor meglátta Rühöskét. Törp társa szemben vele, a rendőrök terepjárója mögül leskelődött.
Rühöskének gonosz vigyor öntötte el a sunyi képét, miközben elővett egy bicskát, és lazán kiszúrta a jármű kerekét. Hogy azután mit csinált, Ótvarka már nem láthatta, mert a rusnya arcú törp visszahúzódott az autó mögé. Valószínűleg elosont valahova a jármű takarásában.
A rendőrök a kocsihoz kísérték a gyanúsítottakat.
- Itt valami baj van, főnök - közölte Kovács 3 tizedes. - Lyukas a hátsó kerék.
- Az meg hogy lehet?
- Fogalmam sincs, de le van engedve.
- Kereket kell cserélnünk.
- Felesleges, mert ez is lapos! - kiáltotta döbbenten Szabó 2, aki a kocsi másik oldalán ált az arcmaszkos Béla társaságában.
Kocsis százados ösztönösen az oldaltáskájában lévő pisztoly felé nyúlt.
- Mi a fene folyik itt?
- Biztos a törpök voltak - vigyorgott Kovács 3.
- Igenis, láttam őket! - kiáltotta Orália szenvedélyes hangon. - Több, mint másfél méteresek és zöld színük van.
- Jól van, professzor asszony, jól van - nyugtatgatta tüstént a százados, miközben megrovóan nézett az emberére.
- Mondtam már magának, hogy hanyagolja ezt a témát!
- Elnézést, főnök.
Oráliát fél évig kezelték a pszichiátrián, mert azt állította, hogy zombi törpöket látott a szennyvíztelep környékén. A rendőrök sokáig röhögtek rajta, de mikor az egész körzetük a Környezetvédelmi Felügyelet ellenőrzése alá került, már nem volt divat a professzor asszony elmeállapotán viccelődni.
- Hagyják, hogy egy ilyen nő irányítsa magukat? - kérdezte a vörös hajú, öltönyös pasas.
- Az előbb arra kértem, hogy fogja be a száját! - torkolta le a százados.
- Most mi legyen, főnök? - kérdezte Szabó 2, miközben elővette a mobiltelefonját.
- Nem igazán van térerő.
- Itt olyan sugárzás van, főnök, hogy a mobilok csak füttyögnek és sisteregnek tőle.
- Akkor mi a fenét tegyünk?
- Tőlünk kérdi? Találjon ki valamit!
- Van itt a közelben egy régi munkásszálló - közölte Orália. - Alig egy kilométer gyalogút az egész. Ott vigyázhatunk a gyanúsítottakra, amíg az egyik rendőr elsétál erősítést hozni.
- Remek ötlet.
Ótvarka lejjebb merült a trutymóban. Tudta, hogy a régi munkásszállóba könnyen be lehet jutni egy föld alatti alagútrendszeren keresztül. A törpiek segítségével szép kis meglepetést okozhat ezeknek. Elégedetten mosolyodott el, mert ő is kitűnőnek tartotta a professzor asszony ötletét.
***
Kovács 3 tizedes már percek óta sétált a kietlen, szemétkupacoktól, energiaitalos flakonoktól, különböző üvegektől, és évszázadok alatt sem lebomló műanyag vackoktól tarkabarka prérin. Őt bízták meg azzal, hogy segítséget hozzon a távoli nagyvárosból.
- Talán nekem is kellene egy arcmaszk - motyogta maga elé a nagydarab férfi.
Egyre erősebben szúrt a tüdeje, de nem adta még fel, mert arra számított, hogy hamarosan elhagyja ezt az istentelen vidéket. Ám egy autóroncs mögül ekkor egy fura lény lépett elé, ami zöld színű volt, és sárga, élettelen szemekkel rendelkezett.
- Ki maga? - kérdezte rémülten a rendőr, és menten előrántotta a szolgálati fegyverét.
A zombi törp hörögve indult el felé.
- Jézusom, ez tényleg igaz? - motyogta Kovács 3, miközben eszébe jutott, hogy mennyit nevetett Orália történetein.
A szörnyeteg azonban már túlságosan közel volt hozzá. Minden normális ember menekülőre fogta volna, ám Kovács 3 sajnos nem tartozott a normális emberek közé, mivel rendőr volt, aki szolgált és védett. Most elsősorban önmagát.
A tagbaszakadt férfi többször belelőtt Okádék törp testébe, de nem ért vele semmit, mivel a zombikat fejbe kell lőni ahhoz, hogy elpusztuljanak. A rémült tizedes azonban kevés Walking Deadet nézhetett, amit bánhatott is, mert Okádék odaért hozzá, és a nyakába harapott. Vér spriccelt a zombi törp képébe, miközben Kovács 3 ujja szinte magától rángatta a ravaszt, és az egész tárat a hasába eresztette.
Persze Okádékot ez nem igazán hatotta meg. A zombi törp mohón tépte fel a verőeret, és a földre döntötte a rendőrt, akinek az ordítása egyre jobban elhalkult.
***
Orália kisasszony idegesen szívta a cigarettáját a régi munkásszálló előtt állva.
- Vajon mikor jön már a segítség?
- Ne aggódjon, hölgyem - nyugtatta a százados. - Kovács tizedes megbízható kolléga.
A professzor asszony fancsali arcot vágott.
- Nem fognak ezek elszökni? - bökött a háta mögött lévő épület felé.
- Szabó 2 vigyáz rájuk - sóhajtott a százados. - Ezek amúgy sem olyan szökdösős fajták. Csak a jogszabályok érdeklik őket.
A munkásszállóban közben a hangulat a „tetőfokára” hágott.
- Fel fogom jelenteni önt rendőri túlkapásért - háborgott Béla. - Teljesen szabálytalan, hogy idebilincselt bennünket az asztalhoz. Magának fogalma sincs róla, hogy kikkel szórakozik. Olyan pert akasztunk a nyakába, hogy nem csak az állását veszti el, hanem anyagilag is a padlóra küldjük. Majd meglátja! Egy ilyen kis senki…
- Kuss legyen már! - kiáltott Szabó 2, és elfordult, mert egyre kevésbé bírta a gyanúsítottak felől áradó orrfacsaró bűzt.
- Mi ilyen büdös itt? - kérdezte a vörös hajú öltönyös pasas, miközben élénken szaglászni kezdett. - Honnan jön ez?
- Egy ideje már én is érzem - szólt a harmadik társuk. - Csak hallgattam inkább, mert azt hittem, hogy te szóltad el magadat.
- Még hogy én?!
- Jól van már, ne szívd úgy mellre!
- De sajnos mellre szívtam, és ez olyan büdös, akár egy döglött macska. Azt hiszed, én ilyeneket szellentek?
- Nem is virágillatúakat.
- Ez már akkor rothadt lehetett, amikor megette valaki.
- Én nem érzek semmit - közölte Béla. - Meg vagyok fázva.
- Ezek szerint te szóltad el magadat.
- Ezt kikérem magamnak!
Elhallgatott, mert nem messze tőle egy csapóajtó emelkedett fel a padlón és egy rusnyapofájú törp nézett a szemébe.
- És most jön a meglepetés! Muhahahaha!
Egy tojásdad tárgyat dobott az asztal alá.
- Gránát! - kiáltotta Szabó 3, és tüstént kivetette magát az ajtón.
A következő pillanatban robbanás reszkettette meg a levegőt. Az arcmaszkos Béla cafatokra szakadt, ám a másik két társa „szerencsésen” megúszta, mert életben maradtak, csak a dobhártyájuk vérzett be, és kisebb sérüléseket szenvedtek el - a vörös hajúnak például leszakadt az egyik lába.
Meglepődni azonban már nem állt módjukban, mert a csapóajtó újra kinyílt, és tucatnyi törp szörny árasztotta el a helyiséget, akik tüstént nekiestek a megbilincselt férfiaknak. Éles foguk mohón mart a remegő testükbe, és jóízűen fogyasztották el a beleket és egyéb belsőségeket.
Odakint közben Orália és a két rendőr rémülten nézett össze.
- Meneküljünk, amíg lehet! - kiáltotta a nő és jó példával elől járva máris futni kezdett.
A férfiak azonban nem hallgattak rá, hanem fegyvert rántottak. A munkásszálló ajtaja ekkor kitárult, és Ótvarka jelent meg előttük, baltával a kezében. A rendőrök tüzet nyitottak rá, de ez nem akadályozta meg a törpöt abban, hogy egy jól irányzott dobással a baltáját Szabó 3 fejébe állítsa.
A tagbaszakadt rendőr összeesett, a zombi törp pedig rávetette magát és marcangolni kezdte. A százados az egész tárat beleengedte, de az emberén már nem segíthetett.
- Hogy van ez még életben? Ilyen nincs!
A testes férfi úgy érezte, megtébolyodott. Igen erősen eszébe ötlött a menekülés gondolata.
- Fogd meg, Kutymorgó! - kiáltották bentről, és egy vörösen izzó szemű, szörnykutya ugrott a torkának. Maga elé rántotta a karját, ám a zombi kutya egyből ráfogott, és a földre rántotta.
- Segítség! - kiáltott a vérző férfi, miközben a megvadult kutya vadul szaggatta róla a húst, ahol csak érte, ráadásul a törpök is odaértek, és valósággal ellepték.
Ordítása artikulálatlan volt.
***
Orália közben már messze futott, de még onnan is hallotta az idegborzoló hangot.
- Ezt senki sem fogja elhinni nekem - motyogta a sokkos nő, de aztán erőt vett magán, és megszaporázta a tempót.
Tudta, hogy nem szabad feladnia. A hatóságoknak hinniük kell neki. Meg kell állítani ezeket az istentelen torzszülötteket. Nem árthatnak több embernek.
- Ó, hogy gyűlölöm a törpöket! - kiáltotta a nő. - Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!
Megfogadta, hogy ha addig él is, megállítja őket.
De ti ne féljetek, nem kapja el őket,
Mert csatát vesztett rég, ki környezetet véd.
Vége
