Társ
Mint ahogy a tűz terjed a lombokon
Vagy ahogy a hullám csapkod a partokon
Oly vadul szeretlek, s ez borzalom
Egyszer még meg fog ölni, jól tudom
Elképzelem, hogy megfogod a kezem
Ez a szerelem kész veszedelem
Nap mint nap görcsbe rándul a gyomrom
Fuldoklok, de száraz a torkom
Ha lecsukom a szemem is téged látlak
A nyomomban vagy, de nem talállak
Pedig jobban kereslek mint saját lelkem
Ha nem létezel, akkor nekem sincs kedvem
Ha halálom után veled lehetnék
Már a sírfeliratom is bevéshetnék
Itt nyugszik ki rátalált a boldogságra
Itt nyugszik, ki rávigyorgott a Halálra