Fák roppannak
December van, érzem az ünnep mámorát,
minden felhúzta már a hófehér ruháját,
olyan nyugalom telepszik rá a lelkemre,
a szeretet mámora, az öröm szívemre.
Odakinn már jó nagy a hó,
elment a várva várt télapó,
hóemberek sorakoznak az udvaron,
morzsa kutya szaladgál a nagy havon.
A hold már magasan jár az égen,
csillagok kísérik szép csendben,
a csillogó fenyő a ház előtt villog,
a kéményekből is fehér füst gomolyog.
A kandallóban a fák roppannak,
a lángnyelvek vad táncot járnak,
az ablakban feldíszítve áll a fenyőfa,
hisz épp most járt nálunk a Jézuska.
