Bolygók lelke
Határok hamva kereng az űrben
Világok kavarognak révülten.
Integetnek a Mának
Érintetlen ősi tájak.
Egy régi álom zokog a szélben
Megpillantja magát könnyei tükrében.
Álmos ragyogást súg a Csend
Ősi ürességen átdereng.
Ódon hullámokat fuvall
Egy szemerkélő altatódal.
Szépia ködből füstölög egy csillag
Megérinti lelkét egy álomszerű illat.
Ismeretlen tengereken evez a lélek
Igaz arcát csillantja a messzeségnek.
Csendkelyhekben úszik a Végtelen
Rejtélycseppek fátyla fellebben.
Olvadt holdviasz cseppjei lebegnek
Majd a Régvoltba általperegnek.
Őstengerek titkait búgja a némaság
Éteri köd dallamát őrzik az éjszakák.
Tűnődő csillagokban zsongó habok
Csak a Távolban öltenek alakot.
Dobog a bolygók síri csendje
Halk varázst szór a lelkekre.
Hulldogáló jövő ősi tánca
Világokat emlékbe némán zárja.
