Bécsi képeslap

Szépirodalom / Versek (570 katt) kisjankó
  2015.11.16.

Szivárvány színéből
csak a zöldet látom,
többit meg se nézem,
zöld az én világom.

Tűnnek a fellegek,
nem esik az eső,
a soproniaknak
kirándulóidő.

"Bécsnek büszke vára"
magasra törekszik,
Mátyás elfoglalta,
s "nyögték" egy ideig.

Schönbrunba megyünk,
gyakran látogatjuk,
az úrnak köszönjük,
hogy megcsodálhatjuk.

Épületek szépek,
és tiszták az utcák,
tágasak a terek,
ott hegedül Mozart.

Kiváló zenészek
a Johann Straussok,
hallgatom zenéjük,
és polkát táncolok.

Sziszi jut eszembe,
az egyetlen szépség,
Ferenc megszerette,
s felességül vette.

Magyarok védence,
gyönyörű királynő,
András gróf figyelte,
ő nem lett szerető.

Ferencet tisztelte
az osztrák népesség,
minden arról beszélt:
illő, hogy szeressék.

Tőlük elköszönünk,
megyünk a Dunára,
Budapest felé tart,
ott az Országháza.

Bécs s idős Budapest
összemelegedett,
mára széjjelváltak,
s függetlenül élnek.

Ide hozott utunk,
még tovább maradunk,
bejárjuk a várost:
műemléket látunk.

Fényképet készítünk
az épületekről,
én meg verset írok
a bécsi szemléről.

Ifjú Albert herceg
múzeumot nyitott,
Albertina nevű:
oda látogatok.

Szín és forma vegyes,
korukat tükrözik,
megállok előttük:
a nép szemlélődik.

A Dómot figyelem,
a Stefans remeket,
többször körüljárom,
aztán továbbmegyek.

Megyek, megyek tovább,
Hundertwasser fele,
csodálom a parkot,
Stadtpark az ő neve.

Operaház terme
telve szilveszterkor,
Strauss-keringőket
játszanak olyankor.

Ráfigyel a világ,
dirigensek jönnek,
s zenekarral együtt,
mind jól szerepelnek.

Parkokból van bőven,
pihen ott sok sógor,
Bécs a fővárosuk,
elmereng a múltról.

A jelen fényesebb,
csönd van körülöttük,
jól érezzük magunk,
de már hazamegyünk.

Előző oldal kisjankó