Hosszú az út

Szépirodalom / Versek (983 katt) macika
  2015.10.18.

Hosszú az út, min oly régóta lépkedek,
mindkét oldalon hatalmas fák intenek,
sűrű lombjukkal a kék eget simogatják,
a nap sugarai itt-ott megcsillogtatják.

Törzsük szürke, ágaik egymásba fonva,
így állnak itt tán egy emberöltő óta,
a lombok már az út szélén elfekszenek,
nagy léptekkel felettük átlépkedek.

Elindultam keresni a boldogságot,
bárkit kérdeztem, olyat Ő még nem látott,
folytatom boldogtalan, rögös utamat,
talán egyszer még megtalálom álmomat.

Hosszú az út, min oly régóta lépkedek,
nem adhatom fel, ilyet én nem tehetek,
érzem, hogy egyszer még rá fogok találni,
mint az ágak, egymásba fogunk fonódni.

Hosszú az út, lehet, hogy végig sem járom,
de úgy érzem, mennem kell, meg kell próbálnom,
talán épp most járok a boldogság útján,
talán rám köszönt egy nyári nap hajnalán.

Előző oldal macika