Celeb vagyok, ments ki innen!

Neoprimitív / Írások (1069 katt) Petya
  2016.05.05.

- Jó estét kívánok, Önök a késő esti híradót látják itt, az RTL KLUB-on. Ahogy azt már hallani lehetett korábban, a Celeb vagyok ments ki innen kongói forgatása tragédiába torkollott. Több híres személy is életét vesztette az afrikai országban történtek során. A híresztelések arról tájékoztatnak, hogy helybéli törzsek összetűzése áll a háttérben. A fellángoló háborúskodásról a Kongói Demokratikus Köztársaságnak tudomása lehetett, mégis engedélyezték a forgatást. A hírek legalábbis erről tanúskodnak.

- Több személyt is bestiális kegyetlenséggel végeztek ki, kínzást és nemi erőszakot is több ízben alkalmaztak. Többek közt B. Sylvia és Sz. Zsófia is az áldozatok között van. A magyar kormány a Terrorelhárító Osztagot küldte a helyszínre, de sajnos hiába. Az események olyan gyorsan zajlottak, hogy az állampolgárok kimenekítésére nem maradt lehetőség. Egyetlen kézikamerás felvételt hoztak csupán nyilvánosságra, melyet G. László rögzített. Az ismert énekes sajnálatos módon szintén az áldozatok listáján szerepel.

- A felvétel a nyugalom megzavarására alkalmas kép- és hanganyagot tartalmaz, ezért gyengébb idegzetű nézőinknek nem ajánljuk a megtekintést...

A felvételen egy arc volt látható. A fény megvakította ugyan a lencsét, de aztán a sötét arc tisztán kivehetővé vált. Szemében rémület tükröződött. Nyugtalanul tekintett körbe és hangját suttogóra fogta.

- Ne-nem tudom mi történt. Nem tudom. Egyszer csak megjelentek. Azt hittem elsőre, hogy-hogy-hogy csak vicc, a Zé is nevetve legyintett. Amikor viszont eltörték a karját és fájdalmában felüvöltött, minden megváltozott.

Dadogása és szóismétlése kétségbeesettségről árulkodott. Hadarása pedig azt bizonyította, hogy előrébb jár a mondanivalója annál, mintsem nyelvével követni tudná.

- Már két napja bolyongok a dzsungelben. Fogalmam sincs hol vagyok. A táborból mindenki futott, amerre tudott. Ezt a kamerát a sárban találtam, kis kamera, de segít életben tartani a reményt, hogy kijutok innen. Nagyon éhes vagyok, nem ettem mást, csak néhány bogyót. Bár ne lenne ilyen hideg. Nappal meg csurog rólam a víz. Elmebeteg egy időjárás. Nem tudja eldönteni, hogy fiú-e vagy lány. Mint a Steiner Kristóf.

Némán bandukolt egy darabon, a kamera olykor sártól és mocsoktól borított ruháját vette csak. Aztán ismét az arcához emelte a gépet.

- Szeretlek téged Kristóf, na. Nincs harag ugye?

Aztán ismét elnémult. Megmerevedve figyelte a környezetet.

- Amikor megrezdül egy bokor, mindig azt hiszem, hogy egy olyan fekete bennszülött fog előbújni. De csak képzelődöm, mert félek. És ezért beszélek hangosan. Fogalmam sincs mi lehet a többiekkel, de muszáj lesz óvatosabbnak lennem. Remélem ezek az elnyújtott sikolyok nem tőlük származnak. Szörnyű felriadni rájuk, ha az ember végre elalszik egy kis időre. A múltkor is mintha az Angélát kínozták volna. Bár az is lehet, hogy énekelt. Az egyik reggel a táborban arra keltem, hogy énekel. Sok különbséget nem tapasztaltam a kettő között.

A fű susogása és a sár cuppogása élő háttérzenét kölcsönzött a monológhoz. A környezet kémlelésébe fogott.

- Ez mintha ismerős lenne. Végre! Igen, emlékszem! Itt kellett bátorságpróbán csillagokat szerezni. Föl kellett másznia a Bejjjának és benyúlkálnia mindenhova. Én kísértem el őt. De hogy minek? Helyette nem nyúlhattam be. Fú de haragudtam a gádzsira. Aznap este nem is volt sok kaja. Na szétnézek, hátha maradt valami a forgatásról.

Percekig tartó kutakodás után diadalittasan kiáltott föl.

- Ez az! Egy banán! Abba' rengeteg a vitamin!

Jóízűen, csámcsogva pusztította el a gyümölcsöt és hosszú percekig élvezte a helyzetet, ahogy a boldogsághormon szétárad a testében. Mégis a gyors lecsengés utáni üresség maradt az, ami hangulatát döntő mértékben befolyásolta.

- Egy banánfát is megennék. Hát ez a fél fogamra se volt elég! De ennék abból az undorító rizsből, amit a táborban kaptunk esténként. Most azt is elfogadnám. Vizezett volt, de legalább volt. Víz! Vizet kell találnom, különben szomjan halok. Emlékszem mondta a Balázs, hogy van erre egy folyó. A Jani akart úszni menni valahol a környéken. Állítólag a krokodilokkal nem árt vigyázni. Dehát ez a Balázs mindig viccel. Biztos a krokodilokkal kapcsolatban is viccelt. Most hogy sikerült betájolnom magam jobb, ha lemegyek a völgybe. Tuti megtalálom.
- Hihetetlen, tegnap még azon viccelődtünk a Madárral, milyen lenne, ha tényleg megtámadnának. Hát, most megtudtuk. Remélem jól van.

Egy ág reccsent tőle nem messze, mire Laciban megkétszerezett gyorsasággal száguldott a banán végállomása felé.

- Ki vagy? - kérdezte
- Te vagy az, Laci? Velünk olaszokkal nem bánnak el!
- 'Rélió? Istenem, drága testvérem, hát egyben vagy?

A fák közül előmerészkedett a saját magát olasznak csúfoló fiú.

- Azt hittem már, hogy csak én maradtam.
- Én is ugyanezt hittem, Laci!
- Hogy menekültél meg?
- Gyorsabban futottam, mint a Bejjja.
- Uramisten, ha ezt a Győző megtudja!
- És aztán? Szerintem eddig is gondolta, hogy gyorsabb vagyok nála...
- Nem, te ütődött! Azt, hogy elkapták!
- Ja, lehet, hogy pipa lesz. Miért van nálad kamera?
- Találtam. Segített reménykedni.
- És működik? Veszed?
- Persze, hogy...

A kamera megremegett, ahogy 'Rélió megpróbálta kicsavarni Laci kezéből.

- Győző figyejjé' má', ne haraguggyá', én nem úgy gondoltam! Sokan voltak, bepánikoltam!
- Ájjá' má' meg, még eltöröd. Különben se látja, nem élő!
- Nem él ő? Mikor halt meg? - engedte el a kamerát 'Rélió.
- Az adás, nem a Győző!
- Ja... Laci, nehéz eset vagy, hülyén fogalmazol.
- Csodálkozol? Szétvet az ideg. Itt ragadtunk a dzsungelben!
- Vajon mi lehet a többiekkel?
- Nem tudom...
- Szerintem a Miki lekajakozta az összeset! Meg a Madár is!
- Lekajakozták őket? Jól van akkor... - csóválta a fejét Laci.

Tovább indultak, vizet kellett ugyanis találniuk. A sűrű álmélkodás közepette, hogy az Armageddonban idáig húzták, egyszerre vízcsobogás ütötte meg a fülüket.

- Szűz Máriám - csobbant Laci arccal előre a folyóba. Percekig tartó néma ivászattal adózott az áldozatok emlékének. 'Rélió eközben okfejtésbe kezdett.
- Ha a többiek is megúszták, akkor ők is a folyóhoz jönnek majd és megtalálnak minket.
- Lehet - vett levegőt Laci -, de ennünk is kell addig valamit. Lehetőleg nem egymást.
- Hát vadásszunk! Elvégre mi maradtunk a dzsungel királyai!
- De ne kiabáljál már! Tarzan! Még meghallanak, aztán nekünk annyi!

'Rélió elfojtotta a hangját, vörösödő fejjel erőlködte ki magából:

- Mi vagyunk a királyok, senki nem állhat az utunkba! Levadásszuk mind!
- Azt mégis hogy gondolod? Nem pont ők vadásznak ránk?
- Nem a bantukra gondolok. Megölünk egy krokodilt és megesszük!
- Krokodilt? Mióta vagy te a Krokodil Dundee?
- Akkor medvét!
- Medvét?! Mutass nekem egy medvét is a dzsungelben, te forintos Bear Grylls! Édes istenem - fohászkodott Laci az égiekhez -, itt hagytál egy olyannal, aki még a Tündénél is butább!
- Hol látod te most a Tündét? A dzsungel királya áll előtted!
- Na most már maradjál csöndben, hadd gondolkodjak!

A beálló csöndben a dzsungelnek jutott a főszerep. A víz erélyes folyásába madárcsicsergés vegyült. Leszámítva az életveszélyt, aminek ki voltak téve egészen idillikus környezet vette őket körül.

- Laci!
- Mondtam, hogy hagyjál, olyan jó volt ez a kis csönd!
- Jó, de Laci az a valami felénk úszik.

Laci kamerástul fordult a mutatott irányba. 'Rélió keze egy farönköt célzott.

- Nagy dolog, mit látsz egy darab fában?

Ebben a fában viszont az volt a furcsa, hogy a parthoz képest keresztbe sodorta feléjük az ár. A természetellenes mozgásra hamar fény derült, világossá vált, hogy csak élő dolog képes rá.

- Te akartál krokodilra vadászni, rajta!
- Ne csináld már, Laci, mégis mivel?
- Azzal a nagy száddal, azzal! Pitbull vagy nem?
- Te Laci én félek!
- Nálam nem futsz gyorsabban, verd ki a fejedből!

Azzal a lendülettel Laci elindult volna a fák közé. Csakhogy lábai beszorultak két szikla közé.

- 'Rélió, segíts!
- Maradj ott, hozok segítséget!
- Hát de addig ez megesz-e!
- Énekelj neki valamit, akkor elmenekül!

Laci némi sértődöttséggel, de utolsó szalmaszálként belekapaszkodva a gondolatba behunyta a szemét, keresztet vetett és belefogott a Megasztárban is énekelt homok a szélben ismételt meggyalázásába.

Mikor 'Rélió tervének első és egyben utolsó pontjaként az erdőbe menekült volna, egy lándzsa szegeződött mellkasának. A lándzsát szorító kéz tulajdonosa előrelépett. A fekete emberke idegrendszere a dalnak köszönhetően próbára volt téve, így elkerülte a figyelmét a partra kikászálódó hüllő. 'Réliót egy fához szorította és magasra emelte a lándzsát. Lesújtani azonban nem maradt ideje. A refrénben énekelt homokszem módjára pehelykönnyű csalétekként kapálózott. Az állat bevonszolta magával a vízbe és pillanatok alatt elmerült vele, hogy megfojtsa. Mire Laci a dal végére ért és kinyitotta a szemét, a krokodilt nem látta sehol. 'Réliót ellenben egy fa tövében ülve, a fejét két karjával átfogva találta.

- Azért ennyire nem volt rossz! Nézd meg, a krokodil sehol sincs már! Édes testvérem, megcsináltam!
- Meg... - nyögte ki végül.
- És az egészben tudod mi a legpofásabb?
- Mi... - lehelte falfehéren 'Rélió.
- Ez a busmann lándzsa, ni! Hogy nem vettük észre eddig!

A dzsungel királyai elindultak a folyó mentén, még jobb ötletük nem támad. Se játékostársaik, se erdei népek nem botlottak beléjük.

- Lassan lemerül az akksi - nézte meg közelebbről Laci a villogó piros elemet a képernyőn. - Kezdheted megfogalmazni a búcsúgondolataidat, amit hátrahagysz a világnak. De magadban! - szólt Laci, mikor 'Rélió reflexből a kamera felé fordult. Feltűnési viszketegsége szemernyit sem zsugorodott a veszélyhelyzet dacára sem.
- Na most már én vagyok a dzsungel királya, van jogarom meg udvari bolondom is! - hadonászott a vadember lándzsájával Laci.
- Éhes vagyok...
- Ne félj hű bolondom, a folyó közelében kell lennie a dzsungel étteremnek. Zé így mesélte legutóbb.
- Ahol ázott gorillamellbimbót darálnak össze antilopherével? Kösz, Mr. Ramsey, de kihagyom.
- Most nehogy már panaszkodjál! Kannibálok mégse lehetünk, nem!? Ha a Zé le tudta gyűrni, akkor neked is menni fog.
- De a Zé gourmet, a gyomra is gourmet.
- Neked meg üres.
- Jól van Laci, bízok benned. Vágjunk bele.

A fák és liánok erdejéből egy tisztásra értek. A hosszú, tömör fából készült asztal üresen állt. Tőle jobbra a keverőpult, telis-tele alapanyagokkal.

- Nem tudom Laci, ezek már itt lehetnek egy ideje... Bűzlenek mint a szar...
- Dehogy bűzlenek, ez afrika-buké! Hát milyen orrod van neked? A Zé is ezt ette és olyan jóllakottan tért vissza a táborba, hogy aznap este már repetázni se akart.
- Én úgy emlékszem, hogy olyan rosszul volt, hogy nem bírt még ételre gondolni sem...

Laci azonban nem hagyta, hogy 'Rélió harci szelleme meginogjon. Előételként egy jókora húsdarabot placcsintott az asztalra, ahová leültette testvérét.

- Máj!
- Nekem agyvelőnek tűnik - fintorodott el 'Rélió.
- Az még jobb! Csak majomé lehet, olyan okos leszel tőle, mint a gazdája!
- Azt mondod?
- Turmixolok hozzá egy kis tejet, vagy mi ez... Dobok neked bele szemgolyót, meg egy kis kolbászt... legalábbis a csomagolást, biztos ami biztos!

Tíz perccel később, miután 'Rélió a harmadik adaggal is megbirkózott, és ázott béldarabkával a szájához tapadva görnyedt a fának kapaszkodva, végül megszólalt.

- Nem vagyok jól...
- Szerintem csak túletted magad. Mindjárt elmúlik.
- Gondolod? - hintázott szája szélén a lebernyeg.
- Gondolom. Te meg valami szépre gondolj. Hogy kijutunk innen és ehetsz valami finomat! Pizzát!

Az étel említésére 'Rélió megtántorodott és öklendezései közepette Laci őt is és saját magát is a kamera kereszttüzébe állította.

- Na, most az a helyzet, hogy rossz hírem van. Ez lesz az utolsó lehetőséged szerepelni!

Azzal Laci mélyinterjút készített a gyomortisztító műveletbe kezdő 'Rélióval.

- A dzsungel királya saját, különleges nyelvezetén köszönti a nézőket. Hogy is? Ja igen! Blööö. Továbbá arról szeretné biztosítani az őt nyomon követőket, hogy bleee, és végül, de nem utolsó sorban szívélyes üdvözletét küldi és köszöni szépen, él és virul. Blaaa. Én pedig a magam részéről csak annyit szeretnék hozzáfűzni az egészhez, hogy celeb vagyok, de azért mentsetek ki innen, dikk!

- A felvétel itt megszakadt, ezért a stúdióbeszélgetést biztonságtechnikai szakértőnkkel, Dr. Biztons Ágostonnal folytatjuk. Üdvözlöm, köszönöm, hogy eljött!
- Jó estét kívánok!
- Ön szerint van rá esély, hogy valaki is előkerül élve a játékosok közül?
- Teljességgel kizártnak tartom. Már csak azért is, mert 1. ahogy a felvételen láthattuk, nélkülöznek bármilyen alapvető túlélési ismeretet, 2. háborús övezetbe csöppentek. Ha nem volna elég önmagában a dzsungel, még a törzsi harcosokkal is bajlódniuk kell. Itt még annak is minimálisra csökken az esélye a túlélésre, aki ismeri a túlélés törvényeit.
- Mit gondol mi fog történni? Milyen kihatásai lesznek ennek az esetnek a magyar-kongói diplomáciára?
- Ha a magyar külügynek van egy kis humorérzéke, akkor indítványozni fog egy kérelmet atekintetben, hogy piros betűs napként jegyezze fel ezt az eseményt az állam. Ha nincs, akkor kártérítési perek egész sorát zúdíthatja az afrikai államra. Elvileg a poggyász eltűnéséért is beperelhetem a légitársaságot, hogy egy egyszerű példával éljek.
- De nem írná be a naptárba piros betűs ünnepként.
- Ki tudja? Ha az anyóstól kapott rémesen ronda faliképről lenne szó, lehet, hogy örömtüzeket gyújtanék.
- Mi lehet ezután a jövője az itthoni médiának? Hogyan reagálhat a piac és a szereplők erre a tragédiára?
- Mint már mondtam nézőpont kérdése, mit nevezünk tragédiának...
- Az imént egy embert láttunk, ahogy megeszi egy krokodil, több másikról pedig halálhírek keringenek. Ez ön szerint nem tragédia?
- Mint már mondtam, nézőpont kérdése. Én, mint biztonságtechnikai szakértő megtehetem, hogy pártállástól függetlenül értékeljek dolgokat. Reményeim szerint intő jelként tekintenek rá és jótékony hatást fejt ki az iparágon belül. Mind a szakmán belüliek, mind az oda ácsingózók levonhatják a saját következtetéseiket. Remélem, ezentúl a produkciók színvonala az imént látott felvételt is alapul véve nem süllyed újra a béka feneke alá. Mindent összevetve én nagyon jól szórakoztam az előbb, remélem, hasonlóval örvendeztetnek meg bennünket a jövőben is.
- Köszönöm, hogy eljött és mindezt elmondta.
- Köszönöm a lehetőséget.

...valahol Kongóban egy kis halászfaluban...

- Te Laci!
- Mi az?
- Ezek tényleg azt hiszik, hogy igazi bennszülöttek vagyunk!
- Mert mi ehhez is értünk! Mint minden máshoz is! A jég hátán is megélünk! Bejjját láttad valahol?
- A Mikivel meg a Sylvivel beszélgettek.
- Hát a Madár meg az Angéla?
- Azok is jól vannak, a Tünde is megkerült végül.
- Zsófi, Zé?
- Már szobán vannak.
- Na jól van. Csak heppi end lett a vége!

Előző oldal Petya