Kígyóvonal VII.

Szépirodalom / Novellák (687 katt) kisjankó
  2015.10.18.

Apának aznap valami elintézni valója akadt a városban. Mikor ők hazaértek, már nem találták otthon. Azt nem mondta el, hogy milyen fontos dolga van Erekfőn. De Anya tudta, hogy az ilyen erekfői látogatásai alkalmával feltétlen bemegy Erzsi nagyságos asszonyhoz. Ott mindig kijárt neki a fél liter bor, s hozzá még ő is fizetett magának egy felet. S az már elég volt ahhoz, hogy jókedve legyen. Ő dolgozta asszonyának kevéske szőlőjét. A fontosabb azonban az volt, hogy a nagy kiterjedésű kaszálót neki adta harmadába. Három rudasból egy az övé volt. Állatainak csak úgy tudta biztosítani télire a szénát. Látogatása nagyon hosszúra nyúlt, és későre indult el haza. Anya már nyugtalankodott, hogy hol marad olyan sokáig. Már régen besötétedett, s a férje még mindig nincs sehol. Majd úgy éjféltájban tántorgott be az ajtón véresen, mert az egyik nagygazdafiúnak úgy esett jól, hogy egy kicsit megszurkálja. Apa szerint nem volt semmilyen oka rá. Kimosakodott a vérből, vacsorázott, és álomra hajtotta fejét.

A felnőttek már reggel korán elmentek. Kálmán egyedül maradt otthon. Azzal bízták meg, hogy legeltesse a pipéket, ügyeljen rájuk. Egy darabig terelgette is a kislibákat, de aztán eszébe jutott, hogy ilyen forróságban sokkal jobb lenne a patak friss vizében megmártózni, lubickolni. Mikor odaért, a társai már vidáman, önfeledten úszkáltak. Ő is gyorsan beugrott a vízbe, s annyira kellemes volt a fürdőzés, hogy teljesen megfeledkezett arról, hogy neki most hol kellene lennie. De aztán magához tért, felöltözött, és ment, hogy utánanézzen a pipéknek.

Kétségbeesve látta, hogy egyik kisliba élettelenül fekszik a földön. Nagyon megijedt, hogy most már mi lesz? Hogy fogja ezt megmagyarázni a szüleinek? Hazaterelte a libákat, s hogy a szülei haragjától meneküljön, felmászott a szénapadlásra, és meghúzódott a széna mögött, hogy ne lássák. Hazaérkeztek a kapálók, látták, hogy a pipicsapat nem teljes, hogy egy pipe hiányzik, Kálmán pedig nincs sehol. Most meg ők ijedtek meg, hogy vajon mi történhetett a kis libapásztorral? Keresték mindenütt, de sokáig nem találtak rá. Egyszer aztán eszébe jutott Apának, hogy a szénapadláson is megnézze, s lám, ott találta az ő kisfiát. Még szidást sem kapott, örvendtek, hogy nem történt semmi baja. Féltek, mert néha beteges tünetei voltak. Szeretett himbálózni a szekér oldalfáján, s ilyenkor hirtelen elindult az orra vére. Mindig megijedtek, de orvoshoz soha nem mentek vele.

Az ilyen délelőtti fürdőzések többször kellemetlen percekkel lepték meg a fiút. Anyának, úgy délfelé általában haza kellett térnie a mezőről. Olyankor készítette el az ebédet a dolgozóknak. Egyik alkalommal úgy érkezett, hogy Kálmánt nem találta otthon, de már tudta, hogy hol keresse. Ment, és a patak kellemesen langyos vízében ott lubickolt a kisfia. Kiparancsolta, és eléggé kemény szavakkal vezényelte haza. Gyorsabb volt, mint az édesanyja, előrefutott, és otthon bebújt az ágy alá, hogy elkerülje a vesszős fenyítést.

A nyári dolgos napok lassan átadták helyüket az őszi színeknek, a homályos hangulattal érkező szeptemberi időnek. A munkából azért nem lett kevesebb, jött a betakarítás, a szántás-vetés ideje. Kálmán meg iskolába ment. Eljött végre az idő, melyet már nagyon várt. Az ő napjai azonban semmivel sem lettek könnyebbek. Ellenkezőleg. A feladatai szaporodtak.

Reggel korábban ébresztették. Távol lakott az iskolától, s ezért korán indult Erekfőre a kontóstejjel, amit vártak a városi úriasszonyok. Neki pedig otthon kellett lennie, mire az iskolában megkezdődött a tanítás. Azokat az utakat egy kicsit szégyenkezve tette meg, mert a faluban – a többi gyermekkel együtt – mezítláb jártak. Ilyesmit a városban nem látott, esetleg a nagyon szegény gyerekek voltak arra kényszerítve. Kálmán finomítani akart a helyzeten. Látta, hogy Jolán vastagabb posztóból varrt magának papucsot, azt viseli. Egyik reggel kipróbálta maga is, és még ki is egészítette Jolán zoknijával. Meg volt győződve, hogy az sokkal elegánsabb a mezítlábnál. Jolán kérdőre vonta a papucsért.

– Szégyelltem mezítláb menni a városba. De rájöttem, hogy még jobban csodálkoztak rajtam az emberek.
– Legalább megtanulod, hogy ne használd az én holmimat. Az nem rád való.

Előző oldal kisjankó