Planetárium

Külvilág / Mozijegy (652 katt) B.N.Lovecraft
  2015.08.08.

Nos, mikor a városligetben sétálva megpillantottam a Planetárium épületét, egyből egy Kafka filmadaptáció ugrott az eszembe, melyben egy hatalmas műtő rejtőzött a gigászi kupola alatt.

Gondolom, sokan vannak hasonlóképpen, a legtöbbünknek talán gyermekkorunkból lehet ismerős ez a fantasztikus múzeum komplexum belülről. Lényegében itt az asztrón van a hangsúly, mindent megtudhatunk vagy találhatunk, ami a csillagászattal kapcsolatos. Az ismeretterjesztő és szórakoztató dokumentumfilmeket a már említett kupola belső félgömbjére vetíti elénk a terem közepén elhelyezkedő kétfejes vetítőgép.

Nekem, miután tettem egy kört a filmterem körül és megtekintettem a kiállítás némelyik darabját és érdekes fotográfiáját, valamint egy speciális mérleg segítségével megtudtam, hogy a Holdon nagyjából 11.5 kg vagyok, a fénysugár az Andromédráról c. filmet tekintettem meg.

Teljesen moziszerű élmény, kicsit talán nagyobb a sötétség a nézőtéren és kevesebb a nézőközönség, a délelőtti előadásokat idézi. A műsor, vagy ha úgy tetszik, előadás is rövidebb, sajnos a feliratok leginkább a 70-s évek képi világát idézik, erős retro hatást kölcsönöznek az amúgy érdekes 3d-s technológiát is használó filmnek.

A fiktív történet, a fénnyel kapcsolatos hiedelmeket, pontos számtani adatokat és egy meseszerű képi világú és hangvételű elbeszélést tartalmaz, mely kissé a diafilmek világát idézi. Egy az emberhez nagyon is hasonló, félintelligens létformát mutat be, amint ismerkedni kezd a fénnyel és azok forrásaként felismert égitestekkel. Fejlődéstörténetet láthatunk, mely történelmi, fizikai és természettudományos vonzatokkal van ellátva, de a komoly asztrofizikáig nem jutunk el. Érdekfeszítő, tömör és mindenképpen újszerű élmény, érdemes hát figyelni.

Inspiratívnak is mondható, jómagam, bár nem egy sci-fi antológiában publikáltam több kiadónál, mind elektronikus, un. e-book formátumban, mind printben, valamint nem egy szakmabéli nevezetességgel is készítettem interjút, találtam benne újszerűt, elgondolkodtatót.

Az a képtelen elképzelésem támadt, hogy amennyiben a fény valóban ilyen messziről érkezik (a mű remekül rávilágít, milyen nagy is a világegyetem), és a polaritás összetétele, egyszóval a fotonok ennyi információt képesek közvetíteni (hiszen filmet nézünk), akkor akár az sem kizárt, hogy a távolság tükrében egyre kisebbnek ható égitestek valamiképpen kódoltan tartalmazzák a növekedés adatait, paramétereit, már csak a mű fel- és megismerés gondolatvonalán haladva. Elvégre a növények a napsugarak hatására kezdenek növekedni, mégis számtalan más égitest is bocsát ki és juttat el fényt a Föld bolygó felé.

Ugyanakkor a mű remek pontossággal és kedves modorral tér ki bizonyos szabadalmak, technikák beüzemelésére, és a mérési adatok hivatalossá válására, közzétételére.

Előző oldal B.N.Lovecraft