Legszebb születésnapom

Szépirodalom / Abszurd (936 katt) fényeknagyváros
  2015.07.06.

1995 júniusában tettem meg kilencedik körömet a Nap körül. Édesanyáim hatalmas tortát sütöttek tiszteletemre. Robosztus kőrisfa formájának kidolgozottságát bármely mestercukrász megirigyelhette volna. Rengeteg ember volt hivatalos a születésnapi bulimra, beleértve a környék gyerekeit, az ő szüleiket, kik hatan képviseltették magukat, az osztályfőnökömet, rokonaimat, apa munkatársait, valamint főnökeit és a sarki templom plébánosát.

Első számú anyám a Ligetben terítette meg az akkor végtelen hosszúságúnak tűnő, hajó alakú tölgyfa asztalt, amit valami szomszédos város tragikus körülmények közt elhunyt asztalosától szerzett apukám. Második számú anyám rogyásig pakolta a terítéket jávor- és rénszarvas húsokkal. (A Mikulás biztosan sírva fakadt volna a felhozatal láttán.) Mikor megláttam a haltálat, az első gondolatom az volt, maradt-e még a folyóban bármiféle élőlény. Harmadik számú anyám kihozta a köreteket, főtt és párolt káposztát, babot és fokhagymát, amiket én annyira nem szeretek. Mikor visszament a házba a késekért, fülembe súgta, hogy azért elkészítette a kedvencemet is, a tojással töltött sirályt. Azt hiszem, harmadik számú anyukámat szeretem a legjobban!

A vendégek körbeülték az asztalt, én apám jobbján foglaltam helyet az asztalfőnél. Ő fölénk magasodott és habzó italát a magasba lendítve (minek a fele a hajamra ömlött) köszöntőt mondott, az istenek áldását kérte rám. Erre a plébános kissé furcsán kezdett köhécselni, de apa egyik mellette ülő főnöke jól oldalba könyökölte és rögtön jobban lett. Apám korsóját felém nyújtotta, s miután lehalásztam a pereméről egy kósza szakállszőrét, belekortyolhattam első sörömbe. Az osztályfőnököm kikerekedett szemekkel, zavartan figyelte minden mozdulatomat, s mintha beszédre nyílt volna szája, de végül a plébánosra pillantva, inkább gondosan elrendezett kontyát kezdte igazgatni.

Az estebéd nagyon jó hangulatban telt, s miután mindenki befejezte az étkezést, az ajándékozásom következett. A láncra vert szomszéd bácsi díszesen becsomagolt, szalaggal átkötött csomagokat hordott ki görnyedt hátán. Szegényke eléggé lefogyott, mióta utoljára láttam. Ritkán járok le a pincébe, nem szeretem az ottani poshadt, áporodott szagot. A legjobb barátom apukája erre hirtelen felállt az asztaltól mondván, hogy WC-re kell mennie, de nagybátyámék, kiknek ugyanolyan vörös szakálluk van, mint apunak, a fülébe súgtak valamit és inkább visszaült. Aztán rám mosolygott, de nem tűnt őszintének, biztos nagyon feszítette hólyagját a sok alkohol.

Örömömben nekiestem kibontani az ajándékokat. Az első dobozban kilenc kutyát találtam. Pont annyit, amennyi éves vagyok. Voltak köztük kölykök és idősebbek is, vegyesen. Mindegyik más fajtához tartozott. A bácsikám azt mondta, a menhely tulaja nagyon boldog volt, mikor elhozták őket. Angelo, Patricia, Kathy, Maite, Joey, Jimmy, Itoiz, John és Maite II.-nek neveztem el őket. Az osztályfőnökömtől egy hímzett párnát kaptam, rajta egy otthoni áldás hímzett szövegével. Ő maga készítette és én nagyon örültem neki, mert így van mivel játszania a kutyáknak. Ők hosszas huzavona után inkább alomnak használták végül. A soron következő csomagban ugyanennyi számban kakasokat kaptam, mire egy általam kevésbé kedvelt barátom anyukája azt mondta negyedik számú anyukámnak, milyen jó, hogy ennyire állatbarátok vagyunk. Azt hiszem, a kilenc ló látványa végleg torkára fagyasztotta a szót. A plébános egy sötétkék könyvet nyújtott át, aranyozott cirádás betűkkel, amit én még nem ismertem, de első számú anyám biztosan, mert kissé dühösen kapta ki a kezemből és a magasan lobogó tábortűzbe dobta.

Az ajándékok átvétele után a rokonaim felálltak, és a még nálunk nem járatos hat szülőt, a plébánost és az osztályfőnökömet felsegítették a helyükről, és a szüleim által Szent Ligetnek keresztelt fák alá vezették őket. A bortól már kissé pityókás tanárnőm egy csókot nyomva nagypapám arcára közölte vele, hogy imádja a kerti játékokat és minden ilyesmiben benne van, ha érti, mire gondol. Én nem értettem. A nővérem férje egyenként hátrakötötte a nyolc delikvens kezét, és a nyakuknál fogva felhúzta őket a fák ágaira. (Az osztályfőnököm kontya még ennyire alulról nézve is tökéletesnek tűnt.) Azt mondta, férfivá értem, így az ajándékaim többi részét már én húzhatom fel a kis nyakuknál fogva. Nagyon rendes volt tőle.

Harmadik számú anyám végül odajött hozzám, és közölte, az ő ajándéka még hátra van. Két hurkot akasztott a nyakába és a fák alá állt. Egyik szárát az apunak, a másikat az én kezembe adta. A kutyákat és kakasokat könnyebb volt fellógatni, de mikor elfáradtam a nagy erőlködésben, apu segített. Így lettek a fákon csüngő emberek is kilencen, pont annyian, mint ahány éves vagyok. Hiányozni fog harmadik számú anya, főként a tojással töltött sirályai. Apa azt mondta, Odin, Thor, Tyr, Loki és Baldr nagyon büszkék lesznek rám, akár csak ő.

Azt hiszem, ez volt életem legszebb születésnapja!

Előző oldal fényeknagyváros
Vélemények a műről (eddig 1 db)