A szellemvasút

Horror / Novellák (1047 katt) Jason13
  2015.07.02.

Hank Lloyd Paradise Falls belvárosában lakott, a Fenyő utcában. Az otthonául szolgáló lakás egy piros téglaépületben helyezkedett el, aminek a szomszédságában a Kék Flamingó szálló feküdt. Otthona az épület első emeletén pihent, a földszinten egy húsbolt állt. Október 31. volt. Hank épp délutáni pihenőjét töltötte, mikor hirtelen felpattantak szemhéjai. Rosszat álmodott. Miután felébredt, lerúgta magáról szürke takaróját, és kikelt az ágyából. Barna köntöst viselt. Begyalogolt a konyhába, levett a tűzhely feletti polcról egy babkonzervet, kinyitotta, és helyet foglalt az ablakkal szembeni asztalánál. A konyha épp a házzal szembeni parkra nyújtott kilátást, melynek másik oldalán a Fő utca terült el. Hank jóízűen bekanalazta a babot, majd rápillantott egy szórólapra, amely az asztal felületén hevert.

„Halloweeni vásár a Piac téren! Hozza el kedves anyósát is! Itt megtalál mindent, ami csak szem-szájnak ingere! Ínyenc ételek, óriáskerék, mókás figurák és szellemvasút!” - hirdette a lap.

Hank elgondolkozott. Utálta ezt az ünnepet, ilyenkor nem szívesen merészkedett ki az utcára. Viszont itthon maradása sem volt jobb opció. Általában semmi kifogása nem volt egy kis lustálkodással szemben, de most úgy érezte, muszáj elmennie a vásárba. Hank 65 éves volt, így meglehetősen komótosan öltözött át. Egy kék pulóvert és egy farmernadrágot vett magára, majd belebújt barna kabátjába és elindult. Mikor leért az utcára, megcsapta arcát a hűvös őszi levegő.

A piactér öt sarokkal arrébb feküdt. Mire eljutott a vásárra, számtalan jelmezbe öltözött gyereket látott, akik épp azon voltak, hogy minél több cukorkát gyűjtsenek össze.

Hank már látta a vásár fényeit, de amikor át akart kelni az úttesten, elhúzott előtte egy fehér költöztető furgon. Azt egy fekete Land Rover terepjáró követte. Hank kissé megijedt, de aztán óvatosan szétnézett, és mikor megbizonyosodott arról, hogy nem közeledik több jármű, átsietett az utca túloldalára. A mulatság helyszínéül egy üres telek szolgált, itt állították fel fabódéikat az árusok és az óriáskereket a munkások. Hank belépett a zsúfolt telekre, és szemügyre vette az elé táruló látványt. Jobb oldalán foglaltak helyet az árusok, akik leginkább gyorsételekkel próbáltak a vendégek kedvére tenni. Bal felől csak néhány kis bódé állt, ezek fogták közre a meglehetősen magas óriáskereket. Hank középen indult el, egyenesen a vásár szívébe. Ráérősen nézegette az árusok portékáit. Manson falatozóján akadt meg a szeme. Itt is gyorsan elkészíthető „ínyencségeket” kaphatott a jól fizető vevő, de a sült húsok illata mennyei volt. Hank odalépett az árushoz, aki egy széles vállú, magas férfi volt.

- Üdv! Egy hot dogot, legyen szíves! - kérte Hank és már elő is készítette bankjegyeit. A baseballsapkát viselő férfi fogott egy forró kiflit, kettévágta, közzétett egy szaftos virslit, azt meglocsolta mustárral és ketchuppel, majd egy szalvétába tekerve átnyújtotta Hanknek.
- Köszönöm – mondta Hank és fizetett.
Beleharapott a hot dogba, és majdnem elállt a lélegzete, annyira finomnak találta.
- Ízlik, mi? – kérdezte Hank mögül egy férfi.
- Áh, helló Lester! Igen, nagyon jó! – válaszolt Hank, majd kezet rázott Lesterrel.
- Nem is csodálom, Kane remek szakács. Én már csak tudom, másodállásban nekem dolgozik a Kék Flamingóban.
- Na, és ott hogy megy a biznisz? - kérdezte Hank.
- Mesésen! Rengeteg az elégedett kuncsaft, ezzel pedig én meg is elégszek –mosolygott Lester.
- Ezt jó hallani, de most mennem kell. Szétnézek még errefelé egy kicsit, aztán indulok is haza. Viszlát! - azzal elköszönt Lestertől és Kane-től.

Két bódéval arrébb vett egy doboz Budweiser-t és azzal a kezében indult el a kijárat felé, de utoljára még hátrapillantott. Akkor látta meg a vásár végén álló szellemvasutat. Megitta sörét és gyalogolni kezdett a jegypénztár irányába.

- Jó estét! Egy jegyet kérnék! - szólt oda Hank a pénztárosnak, aki egy üvegablakú bódéban ült és figyelme egy olcsó szex magazin lapjaira irányult.
- Tessék, uram - ezzel átnyújtott Hanknek egy zsetont.
- Ezt adja oda a bejáratnál álló fickónak és ő majd beengedi.
- Oké.
- Hé, papa, várjon! – nézett fel a pénztáros. Sárga mellényt viselt és egy baseball sapka volt fordítva a fejére csapva.
- Remélem, bírja a ketyegője az ilyesmit, be ne szarjon odabent! - vihogott fel a fiatal férfi az üvegablak mögül.
- Nagyon vicces! - mondta gúnyosan Hank és elindult a jegyszedő irányába. Átnyújtotta neki a zsetont, aztán a férfi bekísérte őt a kétszemélyes kocsiba.
- Haláli jó utat kívánok! - mondta a férfi és hátra kiállott:
- Indíthatod, Jimmy!

Ezzel megkezdődött Hank utazása. A kis kocsi megindult előre a síneken, egyenesen egy sötét folyosóba. A plafonról pókhálók lógtak le, a falakon véres csontvázak függtek. Jobb kéz felől egy hanyagul felöltöztetett próbababa tartott egy láncfűrészt a kezében. A horrorisztikusnak nem nevezhető látványt sátáni kacajok és sikítozások koronázták meg. Épp egy kanyar következett volna, mikor a félhomályos folyosón kikapcsolt a világítás és a kocsi is megállt. Hank percekig ült a nagy sötétben, mikor rájött, ez már nem a befizetett út része.

- Mi a franc van már! - kiáltott Hank. Kezdett félni.

Ekkor maga mögött egy öngyújtó lángja törte meg a feketeséget. Valaki meggyújtott egy cigarettát.

- Várjon, uram, itt vagyok! – ezzel egy fekete öltönyt és vérvörös nyakkendőt viselő középkorú férfi szállt be Hank mellé a kocsiba.
- Üdvözlöm! Dan Benson vagyok. Miattam állt meg a menet, a jegypénztáros azt mondta, a kedvemért tíz perc múlva nem indítja újra a vasutat. Felkínálta a lehetőséget, hogy érjem utol önt, és együtt fedezzük fel a borzalmak olcsó birodalmát. Remélem, nem zavartam meg - mondta mosolyogva Dan, majd beleszívott cigijébe.
- Áh, dehogy. Így kevésbé lesz félelmetes. Engem Hank Lloydnak hívnak.
- Örülök, Hank. Nem kér egy szálat? - azzal meglóbálta cigis dobozát.
- Nem élek vele, köszönöm. Árt az egészségnek.
Erre Dan hangosan nevetni kezdett.
- Árt az egészségnek?! Hát ez marhajó! Tudja, még mi árt neki? Az élet! - ezzel újra nevetni kezdett. - Én mindig abban hittem, hogy az élet okoz halált. Ahogy kibújunk édesanyánk méhéből, elkezdődik egy utazás, amely során bármi történjen is, úgy is a föld alá kerülünk. Ezért ne bagózzak? Hagyjuk már! – nevetett Dan.

Ekkor felkapcsolódott egy vörös fénysugarat spriccelő lámpa és a kocsi meglódult előre.

- Most figyeljen, Hank! Ez az utazás kurva izgalmas lesz! - mondta megkomolyodott arccal Dan, azzal rágyújtott egy újabb szálra.

A kocsi befordult egy kis szobába, ahol bal oldalt egy színpad állt. A függöny magától oldalra csapódott és megjelent mögötte egy fiatal fiú, aki sírt.

- Már megint bőgsz, az istenedet! Na, adok én rá okot, hogy tovább nyavajogj! - ordította egy erős hang és a sötétben térdelő gyermek mellé egy középkorú férfi lépett. Oldalba rúgta a fiút, majd ököllel ütni kezdte az arcát. Miután belefáradt a pofozkodásba, nadrágjába törölte véres ökleit.
- Most sírjál, te kis buzi! Jobb lett volna, ha még csecsszopó korodban fojtalak meg! - harsogta az erőszakos illető.

Hank szeme könnybe lábadt, emlékezett erre a pillanatra. 57 évvel ezelőtt történt, az apja majdnem halálra verte.

- Uh, ez fájhatott! - mondta gonosz mosollyal az arcán Dan és nagyot szívott cigarettájából. - Most ugorjunk előre egy kicsit! - szólt Dan, és a kocsi elindult egy másik szobába. Ezt már homályos kék fény borította be. A baloldalon egy színpad állt, rajta egy asztal, amelynél egy hátrabilincselt kezű huszonéves srác ült. Ekkor egy fehéringes, rendőrjelvényt viselő férfi jelent meg a fiúval szemben, fényképeket szorongatott.
- Tudom, hogy te voltál, bazdmeg! Nincs még elég bizonyítékom, de az kurvára biztos, hogy nem úszod meg szárazon! – ezzel a fotókat a srác elé dobta. Halott kislányok szerepeltek a képeken, nyakukon fojtogatás nyomai.
- Nem, ez nem lehet igaz! - és ezzel Hank sírni kezdett. 23 éves volt, mikor bevitték kihallgatni. Egy ingerült nyomozó őt gyanúsította azzal, hogy megölt három 9 éves kislányt.
A színpadon ülő srác felnézett a nyomozóra, arcán ördögi mosoly ült.
- A francba! Ez egyre izgalmasabb! Sokkal jobb, mint egy elbaszott krimi a kábeltévén! - nevetett fel Dan.

Hank már nem értett semmit, hisztérikusan sírt.

A kocsi elindult és egy újabb szobába szállította a két férfit. Egy hatalmas mozivászon állt előttük, melyen egy fekete-fehér film képkockái peregtek. A már 30 év körüli Hank ült egy fagylaltos kocsi volánja mögött. Kis idő után megállt és osztogatni kezdte a jéghideg csemegét a gyerekeknek. Majd a sor végén egyedül álló kislánynak odaszólt:
- Hé, szőkeség! Sajnos elfogyott a jégkrém, de ha beszállsz a furgonba, kaphatsz valami sokkal finomabbat - mondta kedvesen a lánynak a fiatal Hank.
- Juj, de jó! Köszönöm, bácsi! - örvendezett a kislány és beszállt a kocsi hátuljába.

A kamera kívülről mutatta a furgont és a csodálatos naplementében csak azt lehetett hallani, ahogy egy vékony sikoly végigszállt a levegőben. Ezt követően a vászon elsötétült.

- Kilenc lányt öltél meg, Hank. Legalább jól érezted magad közben? - kérdezte Dan komoly hangon.
- Én már más vagyok! Megváltoztam! Senkit se tudnék bántani! – kiabált Hank, miközben patakokban folytak könnyei.
- Te hülye fasz! Ezért imádom a hozzád hasonlókat, mindig ugyanígy reagálnak - nevetett Dan és meggyújtott egy újabb cigit.
A kocsi elindult, ezúttal egy hatalmas fémkapu előtt állt meg.
- Nekik már magyarázkodhatsz - mondta Dan.

Erre a kapu kinyílt. Mögötte óriási tűz lobogott. A lángokból kilenc kislány sétált elő.

- Innentől ők lesznek az útitársaid! - kiáltotta Dan és kirúgta Hanket a kocsiból.

A férfi a sínek mellé zuhant a porba. Nagyokat köhögött, csípte a torkát a kapu mögül kiáramló füst. Nehezen felemelte fejét és látta, ahogy a gyerekek fölé tornyosulnak. Úgy néztek ki, mint akik most másztak elő sírjaikból. Megragadták Hank vállát és vonszolni kezdték a kapu irányába.

- Viszlát a pokolban! - hahotázott Dan és a kapu felé integetett.



- Jimmy! Jimmy, az anyádat! - dübögött a jegyszedő a műanyag bódé ablakán.
- Mi a franc bajod van?! - kiáltott fel Jimmy és letette a szex magazint.
- Elment az áram a kibaszott szellemvasútban, és az a vén faszi még mindig bent van! - rikácsolt a férfi.
- Bassza meg! - ezzel Jimmy felkapta zseblámpáját, és a jegyszedővel együtt befutott a sötét folyosóba.
- Hahó! Papa, itt van? Ne akadjon ki, mindjárt megmentjük! Ezért a kis gikszerért visszakapja a pénzét, csak ne pereljen be minket! - kiáltozott Jimmy.
- Nézd, ott van! - mutatott előre a jegyszedő.
A zseblámpa fénye megvilágította kocsit. Benne feküdt Hank élettelen teste.
- A picsába, ennek a kurvapecérnek baszottul bekrepált a szíve. Na, hívd a hullaszállítót! - szólt oda Jimmy a halálra rémült jegyszedőnek.

Vége

Előző oldal Jason13