Rokonom, Robinson

Szépirodalom / Versek (659 katt) kisjankó
  2015.05.10.

Rokonom, Robinson,
kedves, öreg bátyám,
útra készülődök,
parton áll a bárkám.
A kunyhóm összedőlt,
nincs tüzem, kenyerem,
mert új gazda trónol
régen a szigeten.
Veszendő a hitem:
napom leáldozott,
és nem remélhetek
nyugodtabb holnapot.
Péntek másnak szolgál,
kenyeret úgy remél,
azzal megelégszik:
nincs előtte más cél.
Szavaim ritkulnak:
nem hallgatja senki,
nem tudok hangtalan,
szavak nélkül élni.
Magány s a hatalom
sorvasztja lelkemet,
nem adom meg magam,
én inkább elmegyek.
Kedves, öreg bátyám,
Robinson, rokonom,
vigyázzad hajómat
a veszélyes úton!
Várnak engem sokan,
őshonos testvérek,
átadom batyumat,
mikor megérkezek.
Megtalálják benne
egyik-másik kincsem,
sok minden elveszett
a viharban, szélben:
de őriztem, s őrzöm
édes anyanyelvem.

Előző oldal kisjankó
Vélemények a műről (eddig 1 db)