Séta

Szépirodalom / Novellák (935 katt) F.Attila
  2015.05.09.

• Nehéz kimozdulni bármiből is, amibe az ember belekapaszkodott, vagy muszájból, vagy muszájjá lett okokból. De jó néha kisétálni a kis mennyei darabok közé, mit természetnek is hívunk.

• Egy ilyen szeles, de talán éppen ezért izgalmas és mozgató, energikus és tudatot messzire sodró, repítő, áprilisi nap ez.

• A rétfoszlányok és vadzöldek, mint hullámzó mederalj a finomkék, áttetsző, tiszta és mozdulatlan égtengerben. A megannyi nagy, plasztikus, nyugodtan lebegő, hófehér habjai alatt. A bakonyi áramlatok között pedig üdezöld tólagúnák virítanak. Friss mezők, az élet vizei! Fény fodrozza őket, madarak buknak alá, őzek lubickolnak benne. Távoli traktorhajók szelik, s persze jól teszik.


• Még maradt valami a paradicsomból! Ha netán újra Ádámok és Évák akarunk lenni! Újra igazi emberi párok. Ahogy a kígyóbűvölés őrülete előtt, mielőtt az Évákból portékák lettek.


• Inkább ne fürkésszük a világ végtelen türelmének határait! Hogy túl tudjuk-e feszíteni mégis. Inkább csak éljünk benne! Ahogy az életet kínálja, maga az eredeti élet!

Előző oldal F.Attila
Vélemények a műről (eddig 1 db)