Tavasz van...

Szépirodalom / Versek (1071 katt) SiPI
  2010.11.10.

Tavasz van - újraéled ismét a táj.
Tavasz van - újra érzed, még mindig fáj.
Tavasz van - s a szép, még szebb. Nézd,
Ahogy kering előtted, csábító illat; mézt
A madzagra, s ahogy rád pillant képlékennyé válsz.
Agyad, tested zsongó kábulatában állsz.
Csak pár lépés, de lábad nem billent előre -
S illó párája, pergő ajkain meggypiros bőre
Csak ingerel: "Támadj, gyere közelebb!"
Suttogja halkan - tested egyre merevebb.
Gépies mozdulatok kísértenek...
A múlt, jelen és jövő mind emlékeznek:
Mikor új volt minden: nap, fény, hold, sötétség;
Mikor színtelen volt minden, de volt benned merészség.
Most hiába üvölt az a néma hang - "segítség!"
Szíved újra lángra kap, s vad hévvel a szelídség
Oson halkan felétek - tavasz van -
S hiába, ha a tűz megéget, (- tavasz van)
Füst és hamu lesznek a remények:
Valós világban látható álomképek
Az életben még nem látott szépségnek
Szavakkal csak körülírható érzések (- tavasz van)
Légy önmagad, s megkapod szívének
Legdrágább zugát, két kíváncsi szemének
Kacér mosolyát - s az idő mellétek pattan,
Mikor minden újjáéled - a tavaszban.

Előző oldal SiPI