Az öreg fűz
Következő életemre lenne egy kérésem.
Szomorúfűz legyek egy tóparti réten.
Vastag, erős törzsem, egy kis odú benne.
Egy szerelmes mókuspár meghitt kicsi fészke.
Hosszú ágaim a földig leérjenek.
Tavaszra dús, zöld lombot növesztek.
Ágaim között madarak fészkelnek.
Óvom, védem őket, békében éljenek.
Lombsátram alatt mindenkit várok,
Csókolózzanak ott szerelmes párok.
Hűvöst adok a megfáradt vándornak,
Éjjel menedéket a hajléktalanoknak.
Ha egyszer az öreg fűz ideje is lejár,
Törzsemből bölcsőket faragjon az ács.
Bölcsőkben ringatok sok, sok kisdedet,
Fülükbe suttogok altató éneket.
Elszáradt ágaimból nagy tüzet rakjatok!
Körülötte, emberek, víg táncot járjatok!
Fiatalok, öregek, szeressétek egymást!
Soha ne feledjétek a vén öreg fűzfát!
