Hóesés
Szépirodalom / Versek (1344 katt) | SiPI |
2010.11.06. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/11 számában.
Pillanatok hullnak alá az egekből;
Minden egyes szem, mi rám száll, megtör.
Hallom, ahogy koppannak a földön;
Kies, fagyott, kemény temetőmön.
Hiába hangtalan másoknak minden nesz,
Engem mégis mindenhonnan körbe vesz;
Csattogva záródik köröttem minden ajtó,
Bár hűvös szél fújt mindenütt, nem volt zavaró.
Hideg, akár az acél, mikor csontot ér;
Merev, akár a gally, mikor fagyban él;
Testetlen, de mégis szól hozzám és él!
De élettelen, ha testet kap; nem remél.
Előző oldal | SiPI |