Az időutazó dala
Tiéd vagyok, Uram, az Idő keresztjén!
Kezemet széttárom, s hagyom, hogy felszegezz
A Szingularitás egyenletére.
Tiéd vagyok, Uram, az Idő keresztjén!
Belökhetsz a gravitációs kutak fenekére,
De sosem hagyom megtöretni időtlen lelkem.
Tied vagyok, Uram, az Idő keresztjén!
Azért is átütöm a szűkös eseményhorizontot,
S üzenetet küldök a nincstelen jövőnek:
Egyszer ismét átkarolom egy nő derekát,
Egyszer ismét bennem pattan a párduc ereje!
S felküzdöm magam a világ peremére,
Onnan ordítom a távoli galaxisok felé:
Enyém vagy, Uram, az Időhurok ívén!