A törpharcos
Meg-megremeg a test...
Acélos marok szorítja a fejsze nyelét.
Gyászban fuldokló hajnalt ígér az est,
A harcos mindenre kész.
Szitkokat üvöltő száj...
Egymásnak rohan vakon a két sereg.
A fejsze lendül, csattan, húsba váj,
Szétszórva bíbor permetet.
Dühvel fűtött lélek...
Halált hordoz magában minden mozdulat.
Mágikus fegyverén ősi rúnák égnek,
Felfedve véres titkukat.
Lassan derengő hajnal...
Száz seb fakadt testén, de nem érte el a vég.
A holtak közt térdel, s ordítja remegő ajakkal:
Nem tűnt el még az Ősi Nép!
