Kiképzés
Nekivágódtam a falnak. Láthatatlan erővel taszított oda. A szeme szikrázik a gyűlölettől. A hangja fenyegető sziszegés.
- Mit gondolsz – mondja – milyen elviselnem az érintésedet?! A társam meghalt, miközben kerestünk! Kevés híján a fiamat is elveszítettem! MIATTAD!
Már ordít, és újabb lökéssel ken a falra. Született varázsló vagyok. A kiképzésem már öt éve tart és ezidő alatt a Tanítóm még a hangját sem emelte fel soha. Mostanáig.
- A néped minden nap minden percben megaláz! Ha képesek lennének megölni, csak ma hatan tették volna meg. A bűzötök betölti az orrom! Mindig! A saját házamban pedig itt vagy te és a szagoddal beszennyezed a levegőt! Azt kérdezed, nem okoz-e gondot, ha megérintesz?! Úgy mégis, mit gondolsz?!
Úgy ráz, mint kutya a rongyot. Csak éppen hozzám sem ér közben. Ki is fejti:
- Az egész átkozott faludat el tudnám pusztítani. Még csak meg sem erőltetném magam vele! A legkevésbé sem! Erőfeszítés ahhoz kell, hogy továbbra is segítsem ezt a szánalmas, silány népséget itt.
Gyengéden a földre eresztett. Tökéletesen nyugodtan szólalt meg újra.
- Most már bizonyára érti, miért létfontosságú az érzelmek fölötti TÖKÉLETES uralom.
- Nyüssz - mondom és bólogatok.
- Helyes. Akkor folytassuk a gyakorlást. Tehát koncentrálja az energiát a kezébe... Helyes. Most érintsen meg és figyeljen.
Azt kérdezed, hogyan mesélhetem el mindezt ilyen nyugodtan? Meg sem ijedtem? Mit gondolsz?
Csakhogy megtanultam akkor és ott: Az érzelmek fölötti uralom létfontosságú a varázsló számára.
