Szertelen szeretet

Szépirodalom / Versek (927 katt) Csillangó
  2015.02.02.

Mindig csak a Közép,
mert tényleg az a Bölcs.
Nekem most véglet kell,
hogy oldódjon a görcs;
hogy a Nagy Szavakból
káosz csendje gyúljon,
majd rögtön zuhogva
harsogjon fel túlzón.
Hogy eszmék mennyboltja
mindennappá váljon,
hogy minden nap vászna
ecsetszínre vágyjon.
Néha meghal bennem
az ezüst középút,
mert fekete s hószín
szivárványpezsgőt búg;
mert a hús-vérség az,
mi néha felemel,
nem zár ki szellemit,
ha élsz sok szereppel.
Mert a lét karcai
közt csak egy tollvonás
a záporos ködön
túlfénylő látomás...
Mert lehetsz ifjonti,
vagy gyűrten mosolygó,
belül a szintézis
úgyis ott dobogó;
de ha szabad-szellős
ízű lesz kenyered,
vajjal ken meg majd a
szertelen szeretet.

Előző oldal Csillangó