Barátnőmnek
Harmincnégy év elmúlott,
azóta vagyunk barátok.
Én egy boldog ember vagyok,
mert nekem ez megadatott.
A barátot nem lehet megvenni,
ki kell érdemelni.
A bizalom, a szeretet övezi, de
nekünk nem kell mondani.
Egymás fájdalmát a
vállunkon cipeljük, nem
teher: együtt
könnyebben viseljük.
Együtt dolgoztunk,
nevettünk és sírtunk.
Együtt megoldottuk, ha
nehéz is volt sorsunk.
A gyerekeinket az oviba,
húztuk-vontuk, óvtuk.
Féltően vigyáztuk, hisz őket
nagyon imádtuk.
Sokszor találkozunk,
egymásnak mindent elmondunk,
ha kell, egymást vigasztaljuk,
ha nem, a délutánt átkacagjuk.
Harmincnégy év eltelt, s
nálad jobb barátra senki nem lelt.
Egymásra mindig számíthatunk,
s egymás mellett
örökké kitartunk.
