Haladó tudomány
A jövő útjai / Novellák (1441 katt) | bel corma |
2015.02.05. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/1 számában.
Kávássy György megtörölte erősen verejtékező homlokát. A stúdió reflektorainak - számára szokatlan - erős fénye és cinikus, leereszkedő stílusban megnyilvánuló vitapartnere reakciói csöppet sem javítottak kényelmetlen helyzetén. A jobbján ülő, kissé dilettánsnak tűnő – bár kétségtelenül csinos – riporternő is mindent elkövetett annak érdekében, hogy megnehezítse a helyzetét.
Valkó István, a hivatalos tudomány berkeiben elismert, öregedő fizikus igazán elemében volt. Kényelmesen hátradőlt a vastag bőrfotelben és tűnődve megsimogatta erősen őszülő, ápolt körszakállát.
- Rendben van, Kávássy úr, beszéljen nekünk erről a titokzatos negyedik dimenzióról! Hogyan is épül fel ez tulajdonképpen?
- Örömmel… - mondta a feltaláló és megköszörülte a torkát. – Nos, ahhoz, hogy ezt megtehessem, előbb pár mondatban el kell magyaráznom önöknek az ötödik dimenzió működési elvét…
- Ötödik?! – Valkó szemei elkerekedtek és ajkát lebiggyesztve bólintott. – Ez igen! Az előbb még csak négy volt belőle…
- Nézze, ezek szoros összefüggésben állnak egymással, melyek ismerete nélkül képtelenség elmagyarázni…
A riporternő úgy érezte, ideje közbeavatkoznia.
- A műsoridőnk sajnos véges – mosolya a kelleténél kicsit mesterkéltebbre sikeredett. – Kérem, csak röviden…
- Igyekszem. Tehát a negyedik dimenzióban még van tér, de az idő fogalma már értelmét veszti. Az ötödik dimenzió nem más, mint a „nem tér – nem idő” rezgéstartománya, ahol…
- Uraaam! - a professzor összekulcsolta ujjait és látszólag könyörögve hajolt előre a fotelben. – Kérem, ne térjen el a tárgytól! Ott tartottunk, hogy a földönkívüliek ön szerint legalábbis ebben a furcsa közegben utaznak a világok között.
- Igen.
- Milyen erre vonatkozó bizonyítékai vannak?
- Sikerült építenem egy olyan műszert, amely érzékeli az idegen entitások mozgását.
- Remek! – dörmögte Valkó, ám leszegett álla inkább elutasítást sugallt. – Megtenné, hogy bemutatja nekünk ezt a csodálatos szerkezetet?
- Nos, négy nappal ezelőtt kérelmeztem a szabadalmi hivatalban, hogy jegyezzék be a találmányomat. Tegnap ismeretlen emberek törtek be a házamba és magukkal vitték a berendezést, valamint a megépítéséhez szükséges összes tervrajzot és leírást is. Sajnos a kutatási anyagaim is eltűntek. Nem tudom, hogy a két dolog összefügg-e egymással, de…
- Tehát semmiféle olyan kézzelfogható bizonyítékkal nem rendelkezik, amely azt igazolná, hogy ez a találmány létezik?
- Pillanatnyilag valóban nem, de…
- Nézze, Kávássy úr, én tiszta szívből szeretnék hinni magának, de… Őszintén szólva, nem tudom, hogy megtehetem-e.
- Nem igazán értem, hová akar kilyukadni…
- Akkor másképpen fogalmazok. Milyen végzettséggel is rendelkezik ön?
- Elektronikai műszerész vagyok, de dolgoztam műtőssegédként is, egy ideig pedig az Állami Sejtbiológiai Intézet munkatársa voltam. A csernobili atombalesetet követően az ukrán katasztrófaelhárító szervek vezetői az én segítségemet kérték a radioaktív szennyeződés semlegesítésében…
- Járt ön egyetemre, netán főiskolára?
- Nem.
Valkó úr újra hátradőlt foteljében, ujjai hegyét összeérintette és ajkán felsőbbséges mosollyal megszólalt:
- Önnek van egy elmélete, melyet nem tud hitelt érdemlően bizonyítani. Semmiféle olyan eszközzel nem rendelkezik, melynek mérési adatai alátámasztanák a teóriáját. Végül, de nem utolsósorban, az ennek megépítéséhez szükséges szaktudással sem rendelkezik.
- Így tűnhet a dolog, de…
A riporternő elérkezettnek látta az időt, hogy újra magához ragadja a kezdeményezést.
- Ez tökéletes zárszó! – kommentálta és röpke mozdulattal végigsimított makulátlan frizuráján.
- De hát… - Kávássy egy utolsó, erőtlen kísérletet tett a folytatásra. Szeretett volna átadni valamit az emberiségnek, ám a lelke mélyén már feladta az egyenlőtlen harcot.
- Sajnos lejárt a műsoridőnk! Sok kérdés vetődött fel bennünk, és gondolom, a nézőkben is, ezzel az érdekes témával kapcsolatban. Abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy ezek megválaszolása már a jövő tudósainak a feladata lesz. Uraim, köszönöm a beszélgetést…
A másik kamera felé fordult és folytatta:
- Kedves nézőink, önöknek is köszönjük megtisztelő figyelmüket. Örülünk, hogy minket választottak, és ne feledjék: „Haladó tudomány” c. műsorunk következő adása a jövő héten is a megszokott időpontban jelentkezik majd itt, az ötös csatornán!
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 8 db) |