Esőt várva
Szépirodalom / Versek (1297 katt) | Tordai Gábor |
2015.01.27. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/1 számában.
Szótlanul nézzük az eget
várjuk, várjuk az esőt.
Szeretnénk, ha lemosná
arcunk.
Ha lemosná a sebekbe
ülepedett port.
Mert sebeink nem
gyógyulnak.
A mélyben tovább
fájnak.
Az élet adta régi fájdalom.
Érzések, emlékek, tettek.
A nehéz kővé lett remények.
Mind itt vannak.
Soha nem lesznek másé.
Hordozzuk őket.
Mosolyunk alatt bújnak.
Egyre több,
egyre messzebbről
ráncokká mélyülnek.
S a por, mit a szél arcunkba
fúj, ott ragad.
Hát várjuk-várjuk az esőt.
Hogy lemossa a port.
Mert így alig látszódnak
a sebek.
Előző oldal | Tordai Gábor |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |