Az álom

Horror / Novellák (1470 katt) Albert
  2010.10.28.

János felriadt, szinte egész teste izzadtságban úszott. Kezei még most is remegtek. Feltápászkodott az ágyról, kimet a konyhába és ivott egy pohár vizet. Enikő, a felesége is kint volt. Sápadtan ücsörgött egy széken, és a konyhakéssel játszadozott.

– Hát veled mi történt? – nézett rémülten Jánosra.
– Rosszat álmodtam – közölte. – Pontosabban rémálmom volt. Nem szeretem a rémálmokat, főleg ha megölök benne valakit.
– Nofene! – tette le Enikő a kést. – Ki öltél meg benne és miért?
– Inkább hagyjuk, erről most nincs kedvem beszélni.
– Mondd el, kérlek! – bújt hozzá a nő. – Megkönnyebbülsz, ha elmondod.
– Azt aligha hiszem, de ha mindenáron tudni akarod, akkor elmondom: téged.

A feleség nem torpant meg, az ijedtség csekély jelét se adta.
– És mért öltél meg?
– Nem tudom, arra már nem emlékszem.
– Próbáld meg, hátha mégis eszedbe jut.
– Hát... – vacillált János. – Megcsaltál, a Bélával.
– A Bélával? – lépett hátra Enikő. – Azzal a vénemberrel? Ez nem rémálom volt, hanem humoreszk.
– Jól van na, nem én választom meg, hogy mit álmodjak. Ezt álmodtam, és kész.

A nő János háta mögé állt, belemarkolt a vállaiba.
– Nem ok nélkül álmodik az ember ilyeneket. Biztos már megfordult a fejedben, és azért tért vissza álmodban.
– Hát, ha már itt tartunk... – sóhajtott fel. – Megcsaltál a Bélával?

Enikő még erősebben markolta meg a férfi vállát és hosszasa rázni kezdte.
– Nem csaltalak meg, te ütődött. Se a Bélával, se mással. Ébredj már fel!
– Jól van, de most már abbahagyhatnád ezt a rángatást.

A feleség nem hagyta abba, sőt a mondat végét megismételte férfihangon.
– Ébredjen fel!
János kinyitotta szemeit, az ágyban feküdt. Körülötte ismeretlen férfiak álltak, és egy öltönyös rángatta a vállait.
– Mi folyik itt?
Körülnézett, szinte egész teste vérben úszott. Mellette feküdt Enikő, hasában a konyhakéssel.
– Letartóztatom gyilkosságért – szólalt meg a rendőr.

Előző oldal Albert
Vélemények a műről (eddig 3 db)