Trója

Külvilág / Mozijegy (1595 katt) Ida
  2010.10.25.

Az alkotók Homérosz eposza alapján készítették a filmet óriási költségvetéssel. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Természetes, hogy a történetet nem adhatták vissza minden mellékszálával együtt, de sajnos a fő vonalakat is inkább a jól ismert hollywoodi sémák határozták meg, mint a homéroszi világ. Ezzel teljesen felszámolták az eredeti mű hangulatvilágát, ami nem említhető pozitívumként. Valamilyen szinten viszont mégis igyekeztek megőrizni egyes motívumokat, de miután kihúzták alóluk a talajt, idegen testet alkottak a filmben, vagy nevetségessé váltak (például a trójaiak vak hite Apollón segítségében). Ezáltal nem alkotott egységes egészet az általuk teremtett világ. Töredezett volt, és az alapban lévő problémákat képtelenek voltak elfedni a látvánnyal és az ismert színészek felvonultatásával. Megpróbáltak valamit visszatükrözni a Homérosz által megjelenített erkölcsi értékekből és hőseinek világképéből, de ami szerintük nem nyerhette el a XXI. századi néző tetszését, azt egyszerűen kihagyták, vagy pótlásakor súlyos kompromisszumra kényszerültek.

Az első problémát az istenvilág aktív részvételének teljes mellőzése jelentette, pedig az Iliász cselekményében meghatározó szerepet játszottak. Tevékenységüket különböző emberi motívumokkal igyekeztek pótolni több-kevesebb sikerrel. Így Heléna megszöktetése sem Aphrodité segítségével ment végbe Paris jutalmaként, hanem két könnyelmű szerelmes meggondolatlan tetteként, ami nagy veszedelmet hozott Trójára. Ez viszont túl irreálisan festene, ezért nem is ez lett a háború kiváltó oka, hanem Agamemnón kapzsisága és hatalmi törekvése. Az egész filmre jellemző a történet realizálásának igénye, ehhez képest számos ettől eltérő motívumot belevettek az eposzból, és ez sok feloldhatatlan belső ellentmondást eredményezett, vagy az egyik elem öncélúvá vált, például a háború okának meghatározásakor. Mi szükség van Helénára, ha a háború megindítása már eldöntött tény?

Másik probléma a cselekmény időtartama. Az egész háború lezajlott néhány nap alatt. El akarták mesélni a történetet a kezdetektől, de tíz év túl hosszú idő lett volna. Homérosszal ellentétben nem alkalmazhatták az in medias res kezdetet, mert a mai nézők nem ismerik a történetet. Így viszont a korszak leghatalmasabb háborúja egyszerű várostrommá zsugorodott. Amit pedig végképp nem értettem, hogy miért volt szükség Trója kardjára. Ha emlékezetem nem csal meg, nem szerepelt az eposzban. Miért volt szükség egy fiktív csodás motívumra, amikor a meglévőktől (isteni beavatkozások, Akhilleusz sebezhetetlensége, stb.) igyekeztek megfosztani a történetet? Ráadásul nem is kapott semmilyen szerepet a filmben, hacsak nem tervezik az Aeneis forgatását folytatásként.

A történet átformálásának (a nézők igényei szerint) és a műhöz való ragaszkodás igényének kettősségét leginkább a szereplők jelleme sínylette meg. A film nem bírt el kettőnél több hőst, pedig az eposzban szinte mindenki az volt. Így számos jelentős harcost egyszerűen meg sem említettek (például az egyik Aiasz, Diomédész, Glaukosz), vagy teljesen elhanyagolták ábrázolásukkor katonai erényeiket. Így lett Agamemnón csak a politikával és a hódítással foglalkozó, alattomos király, aki másokat küld csatába saját céljai érdekében. Nesztór a sunyi tanácsadó lett, Patroklosz védelemre szoruló, fiatal unokaöcsike. Patrokloszhoz esendőségében nagyon hasonlít Paris figurája, aki képtelen vállalni a felelősséget súlyos tetteiért, és teljesen rá van utalva a bátyja, Hektor védelmére, aki tiszta jelleme ellenére még Meneláosz erkölcstelen meggyilkolására is hajlandó miatta. Mindez egy olyan világban, ahol a harci dicsőség a legfontosabb erény, a szégyen pedig rosszabb a halálnál. Meneláosz halála viszont nem kapott akkora hangsúlyt, mint Patrokloszé, pedig volt testvére, aki megbosszulhatta volna. (Teljesen mellékes, hogy az eredeti történet szerint túlélte a háborút.)

A legproblémásabb mégis Akhilleusz jelleme, ami telítve van ellentmondásokkal. Egy hős, akit csak a dicsőség érdekel, ami fontosabb saját életénél, mégis a döntő csatában csak egy lány után kutat, megfeledkezve eddigi elveiről. (Mellesleg az egész műre jellemző a szerelmi szálak túlhangsúlyozása.) Még a háború előtt elkésik egy csatából, mert nem volt kedve felkelni, de azért hajszolja a dicsőséget. Az anyja istennő, mégis meggyalázza Apollón templomát. Sebezhetetlen a sarkát kivéve, de mégis a mellébe állt nyílvesszők okozták a halálát. Első vonalban veti be mürmidónjait, majd életüket féltve hazaküldi őket a döntő csata előtt, megfosztva őket a zsákmánytól és az oly nagyon áhított dicsőségtől. Ennél jobban meg sem alázhatta volna kiváló harcosait, akik hozzá hasonlóan igyekeztek örök hírnevet szerezni akár életük árán is. Egyszóval alakját igyekeztek egyszerre megőrizni és közelíteni a mai nézők elvárásaihoz, aminek eredménye egy furcsa ellentmondásos elegy lett. Hektor kevésbé ellentmondásos figura. Őt viszont teljesen idealizálták. Egy családcentrikus hős, aki csak kötelességből csatázik, megvédi esetlen öccsét, engedelmeskedik apjának, sajnálja ellenfeleit. Egyetlen aljas cselekedete, hogy orvul leszúrta Meneláoszt, de ezt is kellően indokolták öccse védelmével. Patroklosz hullájának kifosztását, és a fejébe szálló dicsőséget, ami végül vesztét okozta, teljesen kihagyták jellemének megformálásakor.

Látvány szempontjából nem lehet okunk panaszra. Csak az a probléma, hogy számos fontos dolgot alárendeltek. Például szembeállítottak egymással két százezres sereget, hogy látványosak legyenek a csatajelenetek, amiket egyébként nagyon ötletesen oldottak meg. Tetszett például a mürmidónok partraszállásakor felvett védelmi alakzat, bár a partig kivitt gálya és a folyamatos nyílzáporban belőle kiugráló harcosok kicsit a normandiai eseményeket idézték. Patroklosz halálát viszont nem sikerült hitelesen megjeleníteni. Itt teljesen feláldoztak mindent a pillanat drámai hatásának kiemelése érdekében. A pusztító harc közepén bontakozott ki Patroklosz és Hektor párharca. Két ember a százezres tömegben. Minden elcsendesült, hirtelen mindenki beszüntette a harcot, és figyelték a két hős küzdelmének kimenetelét, majd Patroklosz halála után megegyeztek egy rövid fegyverszünetben, és szomorúan elhagyták a csatateret. Volt néhány olyan jelenet, aminek sikerült megteremteni a hangulatát, például Patroklosz és Akhilleusz gyakorló harca, Hektor és Akhilleusz párviadala, de ezek elszigetelt elemek voltak, töredékei egy széthullott egésznek.

Ez a kritika szinte csak negatív elemeket emelt ki. Talán azért, mert túl nagy elvárásokat támasztottam a filmmel szemben, vagy mert egyik kedvenc könyvem, és nem tudtam eléggé tolerálni a változtatásokat. Érdekes lenne egyszer pusztán filmként megnézni, elvonatkoztatva az eredeti történettől, hátha kevésbé volna negatív élmény. Interpretációnak viszont számomra elszomorító. Alapjaiban roppant össze a történet, és ezután már a jelmezek, a csatajelenetek, a látvány és a zene képtelen volt feloldani a belső diszharmóniát. Nekem legalábbis ezek voltak az első benyomásaim.

Előző oldal Ida