Kanáricsőr

Szépirodalom / Novellák (925 katt) Csillangó
  2014.11.23.

Először fel se fogjuk. Csak hunyorgó gyertyalángként pislákol a mondat kezdete és befejezése közti tér. Majd a teret a százfogú üresség harapja át.

Nem mindegy, ki bánt, de a sérelem így sem veszít sem jelölőjéből, sem jelöletéből. Mire a törtrészek perce alatt kuszán villódznak a gondolatzsengék, és a frappánsság istene is cserbenhagyott minket, addig az illető lehet, el is felejtette, pontosan hol vette a sósavat, mit lelkünkre csöppentett. De az is lehet, nem is tudatosult benne.

Nem lehet mindig látszat-legyintést mímelni, belül süvöltő kétségekkel, mert az túlzott introverziót eredményez. Nem lehet mindig pajzzsal járni, mert akkor a külvilág forgatagába lelketlenedünk.

Nem lehet minden rezdülést feldolgozni, a tudat jéghegycsúcsára emelni, de a tudattalan sem kuka, hogy mindent elnyeljen.

Amit lehet, az a visszatekintés vagy a felülről nézés bölcs tevékenysége. Ha elképzeljük például, hogy tíz évvel vagy húsz nappal - a sérelem súlyosságának arányához mérten - idősebbek vagyunk, és épp meséljük valakinek a "hihetetlen, hogy ez engem valaha megérintett" reményvalóságát, könnyebbek leszünk hirtelen. Különösen, ha különféle érzésekkel, helyzetekkel színezzük a víziót.

Könnyebbek leszünk. Mint a szálló kanárimadarak, melyek felülről tekintenek e zöldkékségre, és oly parány számukra minden... leszállni pedig csak azért szállnak, hogy porban rekedt társukat felemeljék. Táplálék gyanánt csak az arra méltó magokat csipegetik. Ha beléjük csipegetnek, továbbszállnak földről ágra, ágról égre, onnan pedig a Tiszta Lelkiismeret gazdag színtelenségű világába.

Előző oldal Csillangó