Várlak
Ülök a szobában, s
Tördelem a kezem,
Azt mondtad, napnyugtára
Itt leszel velem.
A nap pont most bukik le
A hegyek mögé,
Nekem integet, siess,
Készülődjél.
Az órára nézek, s
Kiugrik a szívem,
Ha nem jössz el,
Mi lesz majd velem.
Oly nagyon várlak!
A pezsgőt behűtöttem.
Egyedül nem tudom meginni.
Indulj már el!
Elterveztem, ha belépsz:
Átölellek.
Nem teheted meg velem,
Hogy nem jössz el.
Annyi mindent akarok
Mondani, s ha
Kibeszéltük:
Veled összebújni.
Simogatni, dédelgetni,
Szeretnélek,
Szeretkezni, és
Meginni a pezsgőt veled.
Utána összebújni,
Szorosan hajnalig,
És újra folytatni
Másnap reggelig.
Szól a telefon,
Rosszat sejtek.
Felveszem, és már
Alig értem, mert a
Sírás majd megfojt engem.
Tehát nem jössz, pedig
Jó lett volna, ha
Nem is békülni, de
Elbúcsúztunk volna.
A pezsgőt kinyitottam,
Veled koccintottam.
Többé nem kell jönnöd,
Mert el is búcsúztam.
