Elengedés ege alatt

Szépirodalom / Versek (1134 katt) Csillangó
  2014.11.09.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/11 számában.

Éj kavarog ében íriszemen,
körötte sápadt szemgolyó a Hold.
Csillagok közt tűnését figyelem,
ahogy átkarolja a Valaholt.

Ki ő, vagy ki volt - nem lehet tudni -
delejesen gyötrő e sejtelem.
Képzelmem ezer légvárat fúj ki,
és én csak keresem őt, keresem.

Keresem, csak keresem. Talán életek
is kellenek hozzá, hogy végre fényt leljek
kusza barlangok útjának legvégén.

Szerettem vagy megvetettem őt valaha,
megtudni, átérezni nem fogom soha.
S én keresem tovább, csak keresem én.

Míg felzokog bennem a sziklakő-tudat,
mely semmi porát verő ösvénybe mutat:
mit tett velem a Végtelen vágya...

Várni és keresni örökké, monoton,
nem lelni és nem fogadni, át korokon,
majd leszületni egy régi világba...

Megszülettem. Nem epedek már - nem lehet,
nem vágyhat tenger forrására szüntelen.
Íriszem bűvöli egy ősi lehelet,
holt reményeken lelhető csak hűlt helyem.

Lassan visszaszállok a bús őszi éjbe.
Utam most a keserszép végesbe halad.
Megszűnt a Valaki sóvár keresése,
mert megleltem elengedés ege alatt.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 3 db)