Élet
Az ember olyan könnyen jelenti ki,
Hogy többé nem akarok élni!
Elég egy csalódás, egy rossz szó,
És feladjuk, ez mire jó?
Hisz oly gyönyörű az élet!
Nézd a fákat, milyen szépek!
Milyen szép a fű,
És olyan zöld: Gyönyörű…
Nézd a méhek táncát,
Szagold a rózsa illatát,
Fogd meg a gyermeked kezét,
Szorítsd magadhoz, s a gondod elvész.
Olyan jó érzések ezek.
Ne hagyd, hogy elvesszenek!
Ma lehet, hogy nincs jó napod,
De ha már nem élsz, vissza se sírhatod.
Nem élvezzük ezt a sok jót, ami körülvesz!
Nem élvezzük a csodás színeket!
Nem élvezzük gyermekünk kacaját!
De ha igazán baj lesz, nem élvezheted már!
Ha már tényleg el kell mennünk,
Akkor élni lesz kedvünk.
Ha már tényleg mindent itt kell hagynunk,
Még a fűszálba is kapaszkodunk.
Ha a betegség s a fájdalom emészt,
Ha tudod, hogy az életed itt véget ér,
Mit nem adnál azért, hogy a
Családoddal legyél.
Hát ne tegyél könnyelmű kijelentéseket!
Elégedj meg avval, ami most történhet veled.
Vagy tegyél ellene, harcolj!
De semmi képp ne haldokolj!
Ha hívnak, úgy is menned kell!
Senki nem tud visszatartani! Ha ő jön el.
Ne azon imádkozz, hogy jöjjön el,
Tegyél szebbé mindent, ami érdekel.
