Holt vágány

Szépirodalom / Versek (914 katt) macika
  2014.10.16.

Azon tűnődöm nap, mint nap,
az életem holtvágányon miért maradt?
Csukott szemmel elképzelem,
mikor siklott ki az életem?

Talán még az elején? De nem lehet!
Ott még boldogan éltem az életet.
Annyit rohantam, észre sem vettem, hogy
a holtvágányon legyökereztem.

Most már elindulni nem tudok.
Innen kijutni nehéz dolog.
A síneket benőtte a gyom,
úgyhogy itt táborozom.

Majd ha a sok acat a fejemig ér,
és nem látok ki belőle én,
akkor biztos kitörök innen,
segítség nélkül, vagy kettesben.

Most még jól elvagyok,
csak néha rosszak a napok,
ilyenkor arra gondolok,
hogy indulok, vagy maradok?

Még egyszer meg kéne próbálnom!
De ha nem sikerül, vajon kibírom?
A holtvágányt, ha elhagyom,
újra lesz, ki bánt és elnyom.

Vállaljam föl, hogy elindulok?
Kockáztassam meg, hogy ne legyek nyugodt?
Vagy törődjek bele, hogy vannak rossz napok,
és fogadjam el, hogy hidegek a hajnalok?

Előző oldal macika