Nehéz élet
A város felett porfelhő száll,
nem jön át rajt csak egy fény fonál.
Fáradtak az emberek,
munkából jövet-menet.
Nincs sok öröm,
sem remény.
Hisz az élet oly kemény.
Sok a baj, kevés a kenyér,
Gyermek száj sír,
éhes már.
- Várj, kicsim, várj, nemsoká.
Anya biztat, Apa jő,
Lesz majd ebéd ehető.
Nem hiszi a kisgyerek,
mert már annyit éhezett.
Tudja azt is, itt a tél,
hideget hoz, hópihét.
A porfelhőt elmossa,
játszana a friss hóba,
De nincs cipő és kabát.
Kályha nem ég, megfagysz hát,
Most sem jön a napsugár,
nem jön remény,
nincsen már.
