Való élet más szemmel

Szépirodalom / Versek (674 katt) Lexi
  2014.09.04.

Vannak szüleid,
nagyszüleid.
Van egy család.
Élsz velük, de nem tudod,
mit miért csinálsz.
Mi a jó s mi hibás,
mire rájössz késő már.
Teszed a dolgod, éled életed,
mit új családod elvár te tőled,
Nevelsz gyermekeket,
Asszony vagy és Anya,
munkásnő, szakácsnő,
mikor mi kell s hova.
Ezt tették ők is, kik neveltek,
ők sem értették meg az életet.
Forog a mókuskerék,
a másik család háttérbe vész.
Nincs rá időd, de csak hiszed,
késő, mire észreveszed.
Mily elhagyatott, mily magány,
ki öreg lett s nem bír már.
Elmész hozzá, meglátod,
de nem érted a bánatot.
Jó helye van, mi a baj?
Pedig csak két szó, és
mi mindent eltakar.
Egy kis érző szeretet
átsegítené mindenen.
Ám nincs időd,
nem teszed.
Vár családod, menni kell.
Elmennek mind csendesen,
ébredez az értelem.
Most már tudnád, mi a jó,
de vissza már nem hozható.
Most öreg lettél,
jól látod.
Mit vétettél, már bánod.
De forog a nagy kerék,
újra–újra visszatér.
Nem tudtad, hogy azt kapod,
mit te adtál, most láthatod.
Nincs reád idő, fut az út,
menni rajta megtanulsz.
Átérzed a fájdalmat,
mit Ő érzett mindennap.
Ez az élet, már tudod,
felejteni nem fogod.
Elfogadod sorsodat,
némán csendben,
mint tette azt.
De gondolja át, ki csak él,
mit miért tesz s kiért.
Adjon hát kis örömet,
néhány órát, kedveset.
Visszakapja ő is azt,
ha majd eljön a pillanat.
Öreg lesz és magányos,
ám szívében oly boldog.

Előző oldal Lexi
Vélemények a műről (eddig 2 db)