Az én Édesanyám

Szépirodalom / Élet-halál (577 katt) Lexi
  2015.01.14.

Süt nap, éled a világ,
csak te fekszel, édesanyám.
Fejed felett virág koszorú,
lehet ezer minden szomorú.
Tulipán, orgona búbját
földre hajtja.
Mert kinek szól,
az már nem láthatja.
Ülök sírod mellett,
eszem a múltban jár.
Mikor még nekem is „volt”
ÉDESANYÁM.
Szava halkan szólt,
ha dicsért vagy szidott.
Keze közben fejemen matatott,
mert szeme közben kedvesen mosolygott.
Ittam minden szavát,
bíztam benne nagyon.
Ő volt az én óvó angyalom.
Már beteg volt nagyon,
ölelte két karom.
De tudtam, hogy meg már nem válthatom.
Egy forró nyári éjjel
elment s itt hagyott.
Nem maradt más,
csak sírás, fájdalom.
Most itt ülök virágözön között,
képzeletemben élsz,
ami mindig örök.
Fejem felé szürke felhők szállnak,
de vissza nem hozták
Az ÉDESANYÁMAT.

Előző oldal Lexi