Homokszemek

Szépirodalom / Versek (704 katt) Lexi
  2014.08.17.

Elindultam egy szép úton
kisgyermekként lassan.
Totyogásom járássá lett,
biztos talpon álltam.
Futottam is, ugrálgattam
erdőn, mezőn, réten.
Felnőtt lettem, sétává vált
az én futó léptem.
Öregedő lábaimat
most már lassan rakom.
De a lelkem nagyon mélyén
csendben számolgatom.
Minden lépés egy homokszem
benn a homokórán.
Lassan csorog, mint a patak
odalent a lankán.
Életemnek homokjai
csikorogtak néha.
De lassan puha részbe
visz életem útja.
Simogatja talpam,
nyugtatja a lelkem.
Érzem most már,
lassan én is révbe értem.
Morzsolgatom kavicsaim,
homokszemmé válnak.
Mint életemnek napjai,
emlékekként szállnak.
Elég neki egy fuvallat,
egy kis őszi szellő.
S homokszemként
elszáll bizony
gyorsan mind a kettő.

Előző oldal Lexi
Vélemények a műről (eddig 3 db)